|
A romantika friedrich-i mozzanatán alapuló kölcsönhatásban az élmény felemeli, és ezáltal magához méltóvá teszi a nézõt. A voyeur meggyõzõdése szerint a látvány nem befolyásolható; beavatkozás helyett újraalkotja azt.
Az építmény tudatosan emlékmû-szerû, hiszen jelen esetben a nézõ nem avatkozhat bele a folyamatba, így fokozottan érvényesül a visszafordíthatatlanság és az elmúlás pátosza. Munkámban a kompjuter jelenlétét megpróbálom triviális effektusokban elrejteni, ami rétegekre bontja a mû jelentését. A mosdótál alatt lévõ számítógép kapcsolatban van a képernyõvel, amely a háromlábú foto-állványra van erõsítve. Az installáció két irányban bocsájt ki fényt: lefelé, megvilágítva a tál tartalmát és elõre, a monitoron futó kép formájában.
A mosdótál tartalma égett gyufaszálakból összeállt rács-tömeg. E spontán konstrukció képzõdésének folyamatát szemlélteti a monitort összekarcoló számítógépes program-modell. A képernyõn futó videotöredékek mozgása azon alapul, hogy a szabadkézi felvételek - pásztázás -, magukban hordoznak egy olyan geometriai viszonyítási rendszert, amely a filmnyelv absztraháló hajlama következtében észrevétlen marad. A film ablakának relatív helyzete a minket gömbként körülvevõ látványhoz képest más esetben csak a filmkultúra révén válik érthetõvé. A program videofilmek tartalmát elemzõ, mozgáskövetõ rendszer, amely az elmozdulás vektor-koordinátáit használja a megjelenítéshez. A képernyõn futó videotöredékek relatív mozgása azon alapul, hogy a szabadkézi felvételek - pásztázás -, magukban hordoznak egy olyan geometriai viszonyítási rendszert, amelyet ezidáig csak a vetítõvászonhoz rögzítve láthattunk.
Bemutató: MEP, Párizs (2001) |
