|
Nemzetközi konferencia a médiaművészet létrehozásának, bemutatásának és megőrzésének kérdéseiről
Dortmund [D], 2003. június 19-22.
3. A kutatási projekt
3.1 Az alaphelyzet
Múzeumok és művészeti intézetek egyre nyitottabbá váltak a médiaművészet sokfélesége iránt az elmúlt tíz évben. A nagyszabású kiállításokat – mint a
Documenta vagy a nemzetközi Biennálék – korábban ismeretlen mértékben határozzák meg a médiaművek. A médiaművészet iránt megnyilvánuló
növekvő érdeklődés a művészeti közgyűjtemények profiljának alakulásában is tükröződik.
Ez a kedvező fejlődés éles ellentétben áll a médiaművészet dokumentációját és megőrzését, valamint a létrehozás és a bemutatás feltételeit illető
intézményi kompetencia hiányával. Gyakorlatilag egyetlen múzeum sem rendelkezik ilyen irányban megfelelően képzett személyzettel. A restaurátorok és
művészettörténészek oktatását és képzését biztosító intézmények többsége gyakorlatilag figyelmen kívül hagyja a médiaművszet tudományosan
megalapozott kutatását.
Mivel a médiaművészeti alkotások adattárolása (videó, lézer lemez, CD-ROM, DVD stb.) valamint a prezentációs technológia (pl. projektorok) a gyártók és
FOrgalmazók diktálta gyors fejlődés következtében ritkán használhatók 5-10 évnél hosszabb ideig, a közgyűjteményeknek és a magángyűjtőknek is
sürgősen cselekedniük kell.
Diana Thater vagy Stan Douglas bizonyos munkái például alapvetően egy bizonyos háromcsöves projektort igényelnek, amelyet azonban már nem
gyártanak. A művészeti világ által még most is csak vonakodva elFOgadott szoftver és net alapú művészetet szintén fenyegeti e megkülönböztetés. Egyes
művészek, mint JODI korai műveit az eltűnés veszélye fenyegeti a kereskedelmi böngészők és szoftverek gyors fejlődése miatt. A médiaművészet
megfelelő bemutatáshoz (és tapasztalásához) az egyik legFOntosabb feladat ma és holnap egyaránt a médiaművészeti alkotások specifikus
követelményeinek gondos dokumentálása, akárcsak a dokumentáció hozzáférhetősége. A feladat bonyolult, mivel sok médiaművészeti alkotás esetében
igen nehéz pontosan meghatározni a prezentáció „optimális” FOrmáját. Továbbá az eredeti, „autentikus” állapot, amelyen a rekonstrukció alapulhatna,
jelentősen módosul az egymást követő, különböző bemutatások során. Azt is figyelembe kell venni, hogy a médiaművészeti alkotások
dokumentációjának milyen nemzetközi szabványait kell kidolgozni annak érdekében, hogy azok minél szélesebb körben hozzáférhetőek legyenek,
ugyanakkor az egyes médiaművészeti alkotások különleges igényeinek megfelelően a rendszer rugalmassága se vesszen el.
A médiaművészet prezentációjának, dokumentálásának és megőrzésének nehézségei rendkívül összetettek és minden egyes alkotásnál újként vetődnek
fel. Azok az intézmények, kezdeményezések, konferenciák és felsőoktatási intézmények, amelyek az elmúlt években ezeknek a problémáknak szentelték
figyelmüket Európában, az Egyesült Államokban és Kanadában (lásd:http://www.hartware-projekte.de/programm/inhalt/eulink.htm) FOntos
eredményeket értek el, de még mindig nagyon kevesen vannak. Továbbra is hiányzik egy FOlyamatos kommunikációs struktúra, akárcsak azok a minták,
amelyek a kis költségvetésű intézetek számára is lehetővé teszik a médiaművészettel való FOglalkozást. Mi több, a net- és szoftver alapú művészet
bemutatásának és megőrzésének kérdései még nemigen vonták magukra a kutatók figyelmét. A „404 Object Not FOund. Mi marad a médiaművészetből”
kutatási projekt és konferencia szeretne hozzájárulni egy interdiszciplináris és decentralizált infrastruktúra létrehozásához a média-, illetve a net és
szoftver alapú művészet létrehozása, bemutatása és megőrzése érdekében.
Bővebb inFOrmáció és regisztráció:
http://www.hartware-projekte.de/
|
