Mene, tekel

László Ruth megnyitó beszéde
Elhangzott: Keszthely, Goldmark Károly Művelődési Ház 2001. junius 2.

És ez az írás, amely feljegyeztetett: mene, mene, tekel, ufarszin. [Dániel 5/25]

Hölgyeim és uraim!

Az itt látható képek, valóban csak tört részét képezik Berkes András tevékeny életének és igen termékeny művészetének, alkotói munkásságának. De ez nem lehet akadálya annak, hogy maradandóan bevésődjenek lelkünkbe grafikáinak vonalai, festményeinek muzsikáló színei, témáinak különös erővel ható ősképei. Számomra egyébként is "a" kép-vagyis egy kép- a pillanat teljességét és öröklétét hordozza, miként azt az álmokban, vagy életünk egyetlen eseményénél is tapasztalhatjuk. Így engedjék meg nekem, azt az abszurd kijelentést, hogy valójában egyetlen kép is meghozhatná számunkra a Berkes Andrással való találkozást, amiért itt ma mindannyian összegyűltünk. Mint például: "Vihar", A bivalyon ülő és kolduló "Szerzetes", vagy a címadó mene tekel, amely cím a maghívóról sajnálatos módon valamiképpen lemaradt.
Talán Önök közül többen tudják, hogy azért csak tört része van itt a műveknek, mert egy külföldi kiállításról nem érkeztek vissza a gyűjtemény darabjai. Legyen a mostani kiállítás különös értéke, hogy több kép az itt látottakból még soha nem volt kiállítva: az előbb említett bivalyon kolompoló szerzetes sem, az "Át a styx folyón," és a már említett címadó mene tekel. Mindhárom kép adhatná azt a gondolatot, mely köré a mai kiállítás bemutatkozója és mondandója épül. Mi mégis ezt a számadást, megmérettetést, időmérést és ítéletet választottuk utalással a Dániel próféta könyvében olvasható titkos kéz rejtélyes írására, amely Belsazár lakomája alatt a falon megjelent, és amelyből Dániel próféta Belsazár sorsát megjósolta. Alkotó ember esetében a számadás mindig is nagyon eszmei, a talentumról szól, amelyet Isten ad nekünk születésünkkor, a kifejezés és megjelenítés őszinteségéről, hitelességéről valódiságának erejéről. Saját gyermekségünk lelkünkben hordozott ősképének folytonos inspiráló erejéről, amelyből minden művészet táplálkozik, és talán amely minden művészet igazi mérlege.
Berkes Andrásnál megszokott, hogy egyes témák ismétlődően, triptichonban jönnek elő, vagy képesek kifejeződni. Ilyenek a főnix a hajóképek és milyen az itt látható babakép is. Tudjuk, hogy a festőket nem könnyű szóra bírni, én is így jártam, amikor megkérdeztem, mit akar a baba kifejezni?
-Ó hát a baba! "A baba!" Nekem az egyik legfontosabb… a baba. Látod, ez már a harmadik baba képem. És nagyon fontos."
Rögtön megcsapott az az erő, mely a hetvenes években festett, első szinte hipernaturálisnak mondott babakép óta munkál a lelkében, a mama emlékét hordozó, újabbkori babaképen és a mene -tekel mérlegén keresztül- A baba nemcsak saját gyermekségének ősképe, hanem talán a nő, az anya és ezen keresztül minden érzelem hordozója. Az idő egyfajta őrzője a mulandóságon, pusztuláson és a pillanat mindenhatóságán keresztül. A nő az anya, az anyag, anyaföld és Alma Máter- a hordozója annak az életnek, eleven erőnek, amely a lélekben az érzés és gondolat, a festékben a szín, a vonalban a láthatóságot adó kontúr, a sorsban életünk eseményeinek szövedéke. A baba mindez együtt vonulatot ad a legbelsőbb lélekmélyi élménytől, egy olyan külső építményig, mint a Zikkurat, és a Közel a naphoz c. képek. A mama emléke a szeretett hitves édesanyja, az asszonyi lélekről, az asszonyi sorsról való impresszió. A nagy paradoxon, hogy a szeretetről sokszor a tragédiákon, megrázó fájdalmakon keresztül tudunk meg fontos dolgokat. Valahol az általános gyerekszeretet, és természetesen saját gyermekeinek, lányának és fiának szeretete. "Szeretek szeretni. Nekem az jó, ha szerethetek" - mondta egy ízben eltűnődve, mint aki nem is veszi észre, milyen mély dolgot mondott ki. Nézhetjük ezeket a képeket és grafikákat a szeretet oldaláról is, hiszen a szeretetnél tökéletesebb kifejezést alig találhatunk. "Tivadarral" való képén, a két művész egymást tükrözi.
Mi tesz egy embert festővé?
Csontváryt egy megfesthetetlennek tűnő mozdulat tette festővé. Függőleges szimmetriában tükrözik egymást. Az öntörvényű kibontakozás teszi a két művészt lelki rokonná, ahogyan a belső hangjukat követik. Ez diametrális ellentéte az akadémikus útnak. "Átkelés a styx folyón". A lelkek mélyén bujkáló ős gondolat. Berta Bulcsú ezen a címen könyvet is írt. "A fekete nap". Ugyancsak a korai időkből való kép, 1974-ből. A horizont, az Ady ligeti műteremház ablakából látható budai hegyvonulat panorámája. Aki kinéz András műtermének ablakán, és átengedi magát a kontúr látványának, ahol az ég, föld összeérnek, olyan benyomást nyer a lelkében, amely talán túlzás nélkül mondhatjuk, a művészi alkotáshoz szükséges létélmény. Túl van azon, amit a szemünkkel láthatunk. Egy ilyen benyomás szellemi táplálékul szolgál a továbbiakban, energizál bennünket, mivel továbbél lelkünkben. Ám itt kiegészül a benyomás a fekete nappal, és ez az elsötétedés szíven üti az embert, az életadó, fényhozó isteni Nap fekete lett. Ez az elfeketedés ráül az életörömre, a lendületre, hitre, belső izzásra. Ez a kontraszt különösen szívbemarkoló olyan szoláris jellegű festőnél, mint Berkes András, akinek a szín a lételeme. Képei az élő mindenségszerves részeivé elsősorban színek révén válnak. Színeinek valóságos orgiája, hatalmas életszenvedélye magával ragadja, és energiával tölti fel a nézőt. A solaris jelleg a kiadni, kibocsátani, kilövellni a szenvedélyt, indulatot, minden belső erőt, érzést, gondolatot. A tűz, a Nap, a piros színfolyton felbukkanó elem festészetében. Zikkurat, Közel a naphoz
Festmények híven idézik ezt a lobogó, olykor már önpusztítónak tűnő tűzimádatot, tűzbeszédet. Míg festményei többrétegűek, képen született képek, grafikái egyetlen vonallal odahúzott, pepecselés nélkül odavetett vonalak. A képen született képek megfogalmazás a festés folyamatát jelzi. Azt, hogy sok esetben nincsenek megtervezve, hanem közben születnek, egy ujjlenyomat ívén akár, vagy egy hosszú munka utáni, utolsó előtti pillanatban, mint a Vihar" amelyre András azt mondja: "ezt csak úgy odakentem" És persze házakat is látunk, különös templomokat, utazási élményekből, Erdélyből, Finnországból: "Porvo a püspök háza", "Spilkowice fatemploma", "Fények és formák" az alsószenterzsébeti ház.
Hölgyeim! Uraim! Remélem, szavaim nem nyomták el András képeinek közvetlen, természetes muzsikáját.
A kiállítást megnyitom. » » »