Út az Alfától az Ómegáig

  A RÉS megalakításának gondolata 1994. szeptemberében vetõdött fel elõször, öt ember közös szándékaként. Az "alapító atyák" (ill. anyák): Besenyei Ágnes, Bíró László, Erdösi Zsuzsa, Hoffmann Lajos és Virág Tamás. Bár egyikük sem kurátor, vagy alapító, mindannyian tevékenyen részt vettek/vesznek a RÉS létrehozásában és mûködtetésében. Tudni kell persze, hogy a RÉS 14 fõs induló stábjának 100 %-a a Hajléktalanokért Alapítvány Segítõházában dolgozott akkoriban. Ez egy NM-alapítású és -fenntartású (a mai napig létezõ, sõt, prosperáló) alapítvány, mely rendkívül kiszolgáltatott volt a minisztérium aktuális hangulatának, szakmai irányvonalának, költségvetésének stb. Épp ezért gondoltunk arra, hogy néhány, a kurátoroknak nem igazán tetszõ célunkat egy általunk létrehozott, független szervezeten keresztül kellene megvalósítani. Október elején kezdtünk el kialakítani egy olyan szakmai koncepciót, amelyre fel lehet építeni egy, a szociális - és a kulturális - szférában "hiánypótlással" foglalkozó alapítványt. 
Közben akkori munkahelyünkön számunkra váratlanul a kuratórium aktivizálódott. Ez, sajnos, egy korábban kezdõdött szakmai-finaszírozási nézeteltérés miatt azt jelentette, hogy az 1994. november 28-ai kuratóriumi ülés eredményeképp Virág Tamás, az akkori ügyvezetõ menedzser felmondott. 4 hónapos felmondási ideje így 1995. április 6-án járt le. 
Többen is úgy gondoltuk, hogy ha másként nem, önszántunkból megyünk Tamással. Így a leendõ "RÉS" máris a magáénak tudhatott egy munkatársi gárdát, akik tapasztalatokat szereztek a hajléktalan-ellátás terén, és legalább egy éve dolgoztak együtt. 
Az Alapító okirat elsõ változata 1995. márciusára készült el, s egy kisebb átdolgozás után 1995. május 15-én fogadta el a Fõvárosi Bíróság, ekkortól számíthatjuk a "RÉS" Szociális és Kulturális Alapítvány hivatalos létét. 
A további eseményeket már a krónika oldalról ismerhetitek meg.