Író, novellista, lapszerkezstő, a realista magyar prózaírás nagy alakja.
1879-ben született Tiszacsécsén. Apja, Móricz Bálint feltörekvő, ötholdas paraszt; anyja, Pallagi Erzsébet papleány. Apja vállalkozásai nem sikerülnek, a család tönkremegy. Móricz előbb Túristvándiba, majd csalához Prügyre kerül. Ez a falu számára "a feledhetetlen szenvedések" földje. Életem regénye című művében ezt olvashatjuk:"... mintha csak azért lettem volna íróvá, hogy megmutassam azokat a sebeket, amelyeket hétéves koromtól tízéves korig Pthrügyön át kellett élnem".
1890-ben a debreceni kollégiumba kerül (emlékei megjelennek a Légy jó mindhalálig című regényében), majd (családja Patakra költözése után) Sárospatakon és Kisújszálláson folytatja tanulmányait.
1900-ban Pestre költözött, az Újságnál helyezkedik el. A Kisfaludy Társaság ösztöndíjával népköltészeti gyűjtőutakat tesz szülőföldjén, ekkor ismeri meg igazán a paraszti világot, a vidék elmaradottságát. Írói sikert és ismertséget a Hét krajcár című novella hoz számára 1908-ban. Ekkor kezdődik legendás barátsága Ady Endrével. A vlágháborúban haditudósítóként hamar rádöbben a háború borzalmaira, erről árulkodnak riportjai, novellái. 1929 és 33 között a Nyugat szerkesztője, 1939-től a Kelet Népe című folyóirat vezetését vette át. 1942-ben halt meg.
Móricz emlékét Prügy hagyományosan nagy tiszteletben tartja, egykori lakóháza ma emlékház. Sárospatak az Iskolakertben felállított mellszobrával és a Móricz Bálint által épített házon elhelyezett táblával emlékezik az íróra.