Tragikus sorsú költő,
műfordító, születésnapja ma a költészet ünnepe.
1905. április 11-én született Budapesten, apja József Áron szappangyári munkás,
anyja Pőcze Borbála. 1908-ban apja elhagyta a családot (Romániában új családot
alapított), így az anya és három gyereke nagy szegénységbe került. Attilát
Öcsödön helyezik el nevelőszülőknél, gyermekkora legkeserűbb korszaka ez, mint a
Curriculum Vitae-ben, önéletrajzában is olvashatjuk 1919-ben meghalt édesanyja, a
számtalan versben megjelenő "mama". Makón középiskolába, Szegeden,
Bécsben, Párizsban és Budapesten egyetemre járt, de tanári oklevelet nem szerzett.
Juhász Gyulával fiatalon barátságot köt, a szegedi író segíti első
verseskötetének megjelentetésében ( Szépség koldusa, 1922).
Munkalehetőség, elismertség nélkül, nagy nélkülözések és reménytelen szerelmek
közepette egészsége egyre romlik. 1937. december 3-án Balatonszárszón egy tehervonat
kerekei alatt leli halálát ma is vitatott körülmények között.
Verseit, melyekből életében alig adott el néhányat, halála után egyre többen
felfedezték, s ma a legismertebb magyar költők közt van. Lillafüreden,
a Palota-szálló előtt ma tábla jelzi: "József Attila (1905-1937) az első
lillafüredi írótalálkozó (1933) résztvevőjeként e táj ihletésében írta Óda
című versét", amelyet a huszadik század egyik legszebb szerelmes verseként
tartunk számon. A vers címzettje az írótalálkozón szintén részt vevő dr.Szöllős
Henrikné Marton Márta, aki itt találkozott először a költővel, néhányszor
beszélgetett vele, s nem is álmodta, hogy ebből a rövid kapcsolatból vers születik.