Durst György 1974 és 96 között a Balázs Béla Stúdió titkára volt. 1995-től a Duna Műhely producere, 1998-tól a Mediawave Alapítvány kuratóriumának elnöke, 2005-től a Magyar Filmklubok és Filmbarátok Szövetségének elnöke. Produceri tevékenységét számos hazai és nemzetközi díj jelzi: többek között 2005-ben megkapta a Balázs Béla filmszakmai díjat, 2002-ben, és 2004-ben a Magyar Filmszemle produceri fődíját kapta. A filmes szakma 2010-től a Magyar Mozgókép Közalapítvány kuratóriumának tagjává választotta, ezért a felsorolt társadalmi funkcióiról lemondott. Közel 40 éves kulturális tevékenységének elismerésül idén a Mediawave ”Párhuzamos Kultúráért” díját kapta.
Az alábbi szöveg a Tilos Rádió stúdiójában, 2010. március 18-án, csütörtökön 21-22 óra között élő adásban folytatott beszélgetésből készült:
http://tilos.hu/archivum/playlist.php?files=2010/03/18/2100.mp3;2010/03/18/2130.mp3;.m3u
Az AU stábjából jelen voltak: Byron-Horváth Balázs, Sugár János, Tei Pál, DJ Hello Andris + video: Szigeti Csongor Inexhibition:
http://inexhibitionblog.blogspot.com/2010/03/durst-gyorgy-in-tilos.html
Alkotás útja Kortárs Művészeti Pszeudo-teoretikus Megmondó Show
Tilos fm 90.3 / www.tilos.hu
Durst György interjú
2010. március 18.
SJ: Nemrégiben ért véget a Balázs Béla Stúdió 50 évét bemutató kiállítás a Műcsarnokban. Amikor ez a kiállitás megnyílt, és ezt a sajtó és televizió hírül adta, akkor egyúttal azt is bejelentették, hogy a Balázs Béla Stúdió megszűnt. Ezt a hírt mindenki magától értetődő természetességgel fogadta. Sok más minden mellett, ami reflektálatlanul marad a magyar kulturális közéletben, hihetetlen, hogy ez a bejelentés szó nélkül maradt, senki sem akadt fönn, holott a BBS a magyar filmművészetben az egyetlen olyan studió volt, aminek semmi szégyellnivalója nem volt, míg az összes nagy filmstúdió, akik rendesen megcsinálták, amit az akkori hatalom elvárt tőlük, túléltek. A BBS az egyetlen amelyik nem tudott túlélni.
Te hogy kerültél a BBS-be?
DGy: Huszonvalahány évesen elkezdtem járni a legendás keddi balázsbélás ülésekre, és csak hallgattam, és füleltem. 1974-75 táján, mikor az ún. Új Gazdasági Mechanizmus keltette fellendülés megtorpant, méginkább felértékelődött a szabadság kis köreinek szerepe. Ilyen volt például az Új Zenei Stúdió, a Fiatal Művészek Klubja, és a Balázs Béla Stúdió is. Kicsit remegett a hangom, ha meg kellett szólalnom, de azt gondoltam, hogy nekem ebben a stúdióban kell dolgoznom. Aztán nagyjából húsz évet töltöttem studiótitkárként a Balázs Béla Stúdióban.
A BBS alapszabálya szerint itt lehetett kísérletezni, a többi filmstúdióval ellentétben itt lehetett úgymond „tévedni” – ahogy ezt a cenzúra eufémizmusával nevezték. Ha egy más filmstudióban pénzt adtak egy filmre, akkor azt mindenképpen be kellett fejezni, és be kellett mutatni. A BBS történetében volt 20-30 olyan film, amelyet nem mutattak be. Három kategória volt: szabad, nem szabad, és a tiltott.
B: Mi volt a nem szabad és betiltott közötti különbség?
DGy: A „nem szabad” a Filmfőigazgatóság egyszeri engedélyével mehetett filmklubokban és zárt szakmai körben. Kontrollálták a helyeket, ahol ilyen filmeket vetítettek.
SJ: A rendszerváltás után viszont a híres filmes szakma visszaélt azzal a helyzettel, hogy az ott alkotók életkora miatt a BBS-nek nem volt semmi lobbi-súlya, és hagyták, hogy ez a műhely elpusztuljon.
DGy: Utólag azt kell mondjam, hogy a politikai cenzúra ellen, különösen a 80-as évek elejétől, egyszerű volt hadakozni. Fenyegetni lehetett őket azzal, hogy kimegyünk az utcára. Ugyan minden évben meg kellett küzdeni a pénzért, de ezt viszonylag könnyen meg lehetett harcolni, a pénzügyi tervet keresztül lehetett nyomni. Volt év olyan, amikor több, nagyfilm hosszúságú, markáns film is készült – például Wahorn András Jégkrémbalett (1984), vagy Müller Péter Exkódex (1983) című filmje.
SJ: Miért van az hogy egy ilyen egyedűlálló, jó filmeket gyártó filmstudiónak meg kellett szünnie?
DGy: A rendszerváltás után a pénz kezdett el dumálni. A kapitalizmusnak más a dinamikája. Szembesülni kellett azzal, hogy mindez nem gazdaságos. Egyrészt az állami filmgyártás megszüntével újjá kellett alapítani a studiót így jött létre a BBS Alapítvány. A közönség nem tudta eltartani, maradt az állami pályázati rendszer, és nem jött a biztos pénz. A BBS támogatása megszünt, és nagy lett a fluktuáció – elfogytak az emberek. Továbbá picit okafogyottá is vált a Stúdió, több kis kör is alakult, és a videó megjelenésével már nem volt kiváltság náluk filmet készíteni.
SJ: A kérdés a következő, hogyhogy nem kapott a Balázs Béla Stúdió ugyanolyan kiemelt státuszt mint a négy nagy játékfilmes stúdió?
DGy: A Társulás-sal együtt öt.
SJ: Akkor öt, akik nagyban ugyanazt csinálták mint a BBS kicsiben: bejöttek forgatókönyvek a stúdiókhoz közel álló rendezőktől, és egy stúdiótanács eldöntötte, hogy melyikből lesz film - gyakorlatilag ugyanúgy, mint a BBS-ben. Ezek a studiók mind megkaptak az éves működési költségeikre egy bizonyos biztos összeget, támogatást. Hogy lehet az, hogy az a stúdió, amiben a nagy stúdiók híres rendezői a pályafutásukat elkezdték, és ők, a komoly nagy rendezők és stúdióvezetők elvileg hálával tartozhattak volna a BBS-nek, egyszerűen elfeledték vagy nem foglalkoztak azzal, vagy egyszerűen megakadályozták, hogy a BBS megkapja ugyanazt a státuszt, mint az öt másik stúdió? Hogy látod te ezt, mi volt annak az oka, ami ezt a teljesen elfogadhatatlan helyzetet kialakította, mi volt a baj a BBS-el? Irigyek voltak rá féltek tőle?
DGy: Egy sor változás miatt a BBS környékén elfogyott a levegő. A tilos kimondásának a varázsa megszűnt, és az új technikákkal egyszerűbb volt filmet készíteni. Továbbá Magyarországon igazából az számított filmesnek, és az számit most is, aki úgynevezett nagyjátékfilmet csinál, és nem foglalkoztak a többnyire olcsó és rövid filmejet gyártó BBS-sel. Nagyjátékfilm nagy pénz, és azt gondolták, hogy nagy mondanivaló is, holott szerintem a BBS-ben készült néhány klasszikus kisfilm, mondjuk az Elégia hogy a Huszárik Zoltánt említsem, vagy a Novák Márton Kedd című filmje…
SJ: vagy a Te Szabó Istvántól…
DGy: …vagy néhány dokumentumfilm, szóval ezek alapművek voltak. Igazából a BBS azért is jött létre - túl azon hogy a kulturális vezetés jól megfigyelhesse, hogy mit csinálnak a renitensek - hogy egyfajta gyakorlóterepévé váljon a főiskolán frissen végzett rendező és operatőr szakos hallgatóknak, hogy ne azonnal egy nagy költségvetésű játékfilmet rontsanak, vagy ne rontsanak el. És ezt az úgynevezett kis műfajt, de ezt nem is mondom ki többet, hogy kis műfaj, mert egyáltalán nem kisebb műfaj mondjuk az Erdély Miklós Verziók cimű filmje, vagy Tóth Jánosnak a filmjei bármelyik, más stúdióban készült úgynevezett nagyfilmnél. Ez annak a rendszerváltó értelmiségnek hibája, bűne, vagy ha megengedőbb vagyok, szereptévesztése, hogy hagyták elpusztulni a BBS-t. Ezt a tényleg, ne legyünk szerénytelenek, világhírű filmkészítő műhelyt.
SJ: Hányban volt, amikor a BBS az egész tevékenységére azt a díjat megkapta?
DGy: Fipresci díjat kapott, ez 1984 környékén volt Torinóban. A Fipresci a filmkritikusok nemzetközi szövetsége (www.fipresci.org), és ez egy nagyon komoly elismerés volt akkor, mert eladdig csak konkrét filmeknek adták, szervezeteknek még soha. A BBS egész tevékenységét értékelték, és ez hatalmas siker volt.
B: Hogyan jutottak információhoz a Stúdióról?
DGy: A Monory-Mész Andrásnak volt a Bebukottak című filmje, ami szintén egy ilyen, betiltott féle történet volt, a tököli fiatalkorúak börtönében készült - most is lehetne ott készíteni talán még keményebbet is - és ez már videóra készült, és a videónak az a tulajdonsága, hogy nagyon hamar sokszorozódik, és egy kópia valahogy kikeveredett egy válogatóbizottság elé, és ők meghívták. Ezért már nem lehetett eldugni. Ha hivatalosan jött egy ilyen meghívó egy konkrét filmcímmel, rendezővel, akkor tényleg van van egy ilyen film, mondta Dósa elvtárs.
B: És akkor az a bizonyos cenzúra-papír becsúszott a fiókba.
DGy: Egy fesztiválra akkkor hadd menjen ki, és akkor ennek volt egy híre. De azt se felejtsd el hogy amikor a Soros György megjelent Magyarországon akkor az egyik, ha nem is a legelső, talán a második kulturális intézményben tett látogatása az a BBS-ben volt. A Sorosnak az a filozófiája hogy nyitottá kell tenni a társadalmat és az informácót szabaddá kell tenni kívül, belül, mindenhol. Hallott a BBS-ről, és egyszer csak azon kaptam magamat, hogy ott ül a Soros, és ott ül a vezetőség, és arról beszélünk, hogy miben tudna ő segíteni nekünk. A Soros Alapítványon keresztűl videókamerát és más berendezéseket kaptunk. 1982-83 környékén például a New York-i Modern Művészetek Múzeumában volt egy hatalmas BBS vetítés-sorozat, egy nagy válogatás volt a 60-as évektől egészen az addigi évekig. Eladdig nem volt még magyar alternatív filmes program ilyen helyen, és ennek is nagy híre támadt, olyannnyira, hogy itt még itthon is sikerült pénzt kapni azért, hogy az angol feliratos kópiákat el tudjuk készíteni.
SJ: 1992-ben, mikor Kasselban a Ponton European Media Art Lab-ba bementem körülnézni - ez egy nyitott, kalóztelevizió volt, és találkoztam Mike Hentz-el, beszélgettünk, megkérdezte, hogy mit csinálok, és említettem, hogy például a BBS-nek vagyok a tagja, és erre teljesen megváltozott a helyzet, egyből komolyabban vettek, és nagyon meglepett, hogy ennyire erős és komoly a BBS nemzetközi hirneve.
DGY: Abszolút. A lengyeleknél volt egy Karol Irzykowski-ról elnevezett filmstúdió, ami a BBS mintájára alakult meg valamikor a 70-es évek végén, de ott nem volt meg az a fajta szabadság, ami itt. Náluk volt egy stúdióvezető aki odafigyelt, de ennek ellenére készült néhány érdekes film.
A BBS-t, ezt a kreatív szellemiséggel rendelkező műhelyt nem támogatni, nem felismerni, hogy ez a magyar filmkulturának, a magyar kultúrának egy jelentős alkotásokat létrehozó terepe, ez egy hatalmas bűne volt az akkori filmes társadalomnak, és nyilván a kulturális vezetésnek.
Egyébként mielőtt idejöttem megnéztem a BBS-t az interneten (www.bbsarchiv.hu), azt még sehol nem láttam leírva ezeken a portálokon, hogy ez a stúdió megszűnt, tehát gyakorlatilag az ötven év az egyben egy ilyen évforduló is. Én azt is gondolom, hogy egyébként, bizonyos értelemben, nem szűnt meg, mert szellemi hatása az még a máig hat. Azok a filmek, amik ott készültek, azok közül sok alapmű, ha úgy tetszik.
Ennek az egész kiállításnak - vannak ugyan vele problémáim, de az most nem tartozik ide - az mindenféléképpen a hozadéka, hogy megjelent egy egészen jó tanulmánykötet (BBS 50 - a Balázs Béla Stúdió 50 éve, ISBN: 9789639506404), és talán elindult az a folyamat, hogy azokat a filmeket amik készültek digitalizálják, és DVD megjelentessék.
SJ: Menjünk vissza még egy picit az időben, mert van még néhány fontos pont ebben a történetben. A 90-es évek elején a BBS még ebben a, mondjuk eléggé léket kapott állapotában is megcsinálta azt, hogy amikor el kellet költöznie a régi helyéről, a pasaréti studióból és új helyet kellett találni, akkor gyakorlatilag elsőként létrejött egy olyan kulturális intézmény, a BBS - Toldi mozi, ahol, picit talán elébe szaladva a kornak, a studióirodák, vágószobák, archivum mellett mozi, kávézó, és könyvesbolt is helyet kapott, és ez egy nagyon pozitív, eredeti változás volt. A másik, egy rövid időre adódó lehetőség volt a BBS életében, amikor ez Sorostól kapott videótechnika még használható állapotban volt, és adásminőségű tévés anyagokat lehetet vele készíteni, és ezzel párhuzamosan elindult a Hankiss-féle televíziós produceri iroda rendszer, és rengeteg olyan esetre emlékszem, hogy egy tévés produceri irodával röviden egyeztetve, egy frissen adódó, érdekes témát föl tudtunk dolgozni, legyártottuk a műsort és eladtuk a tévének, és adásba került. Ez egy perfekt bevételi forrás lett volna, ami nagyon jól működött együtt a BBS szellemiségével.
B: Jól gondolom, hogy ez az Ifjúsági sáv-ban történhetett?
SJ: Ez a Kopper Juditék Friz produkciós irodájával is működött, de másokkal is, és tovább is lehetett volna ezt működtetni, és talán fennmaradt volna a Studió, de a Hankiss Elemért politikai okok miatt eltávolították a televíziótól, és ezért ez az egész behalt, és ezért ez megint csak egy újabb koporsószeg volt a BBS életében. Érdekes - inkább tragikus, hogy azért, hogy a BBS a társadalmi súlyát a demokráciában visszakapja, mindennel megpróbálkoztunk. A legjobb a BBS-hajó intézménye volt, a sanyarú helyzetünkről tudósító sajtótájékoztatóval egybekötött buli volt, mert a hajóról nem lehetet csak úgy lelépni. A 90-es évek elején még több javaslattal éltünk a kulturális kormányzat felé, hogy mennyiből lehetne még rendbe hozni a Studiót. Tehát egy ideig ez még bukdácsolt, és nem az történt, hogy egyszerűen kilőtték 90-ben, és akkor kész volt, hanem még volt egy csomó olyan energia, ami ezt tovább tudta volna vinni, ha ez a gondolat minimális szimpátiát ki tudott volna váltani a döntéshozókból, és a szerepét vesztett értelmiség köreiből.
B: Az a nehezen felfogható, hogy itt a megváltozott piaci érdeklogika szerint hasztalan tevékenységet folytatattok, amit nem láttak érdemesnek finanszírozni, azt, hogy a filmes kultura ebből a kísérletező helyzetből olyan tapasztalatot, olyan intellektuális tőkét tud kivenni, ami utána visszaáramolhat, akár még a kommersz filmezésbe is - gondolok itt arra, hogy valaki, aki egy BBS-szerű helyzetből jön, jobban meg tudja állni a helyét és versenyképesebb lesz. Egy ilyen fajta nevelő hatást nem vettek számításba.
DGy: Ha mondjuk arra gondolok, hogy a Timár Péter, aki egyébként egy kiváló trükkoperatőr és vágó volt, a BBS-ben csinálta meg azokat a kísérleteit, ezek 5-10 perces rövidfilmek voltak, amik baromi nagy hatással voltak a későbbi munkáira. Most nem a mostani fimjeire gondolok, de az első nagyjátékfilmje az Egészséges erotika - ami szerintem a legjobb filmje, annak volt egy etűdje, amit a BBS-ben csinált, hogy mi van akkor, ha úgy forgatunk, hogy visszafelé mennek a pasik, és közben előre fele megy a kamera. Az is volt a címe, hogy Visszaforgatás, ha jól emlékszem. Triviális Bódy Gábor BBS-es filmjeit idézni, ha ő azokat ott nem csinálja meg, akkor nincs a a Psyché vagy a Kutya éji dala.
B: De hogyan tudták ezt elengedni? Mitől van az, hogy az előző rendszer elvileg buta, befásult cenzorai, azok valamilyen okot tudtak találni arra, hogy megadják ezt a pénzt, és az új nemzedék, a rendszerváltás utáni okosan gondolkodó, demokratikus …
DGy: Ezt most tényleg így gondolod?
B: Arra gondolok, hogy a rendszerváltásnak erről kellett volna szólnia.
DGy: Továbbmegyek, a BBS-nek volt egy periódusa, amikor volt egy Fekete Doboz nevű videó periodika. Ami picit a BBS kebelén belül is működött, a studió kvázi fedőszerve volt ennek a dolognak. Akkor nekik nem volt hol lenni, és mi meg ezzel támogattuk őket. Ennek egy baromi erős politikai jellege is volt, és azon is elcsodálkoztam, hogy amikor a rendszerváltásba is nagy mértékben belejátszott ez a fajta nyilvánosság, és nyers dokumentarizmus, amit a Fekete Doboz jelentett, plusz az a háttér, amit a BBS jelentett, és mégis megszűnt. Szóval ennek az okait még majd hosszan kell elemezni.
Nem tudom, tudjátok-e, hogy a Tilos Rádió (fm 90.3) első bulija is a Toldi moziban volt akkor. Jonas Mekas is itt volt, ő egy litván származású New York-i független filmes klasszikus (www.jonasmekas.com), és a Toldiban vele nyitottunk.
Jonas Mekas SJ bolexével, 1993 (fotó: Sugár János)Fantasztikus közeg volt akkor a Toldiban. 1994-ben az átépítés utáni első nagy program az Adele Eisensteinnel közösen szervezett, nagy sikerű, nemzetközi Gay és leszbikus filmfesztivál volt – az első budapesti melegfelvonulással. Egy kulturális központot igyekeztünk létrehozni, amiben a zene, az irodalom, és még a bicikli is szerepet kapott. A Spenóték ott alapították meg a Hajti Pajtit (www.hajtaspajtas.hu) és a biciklisfutárok a BBS nyilvános telefonjára kapták a megrendeléseket. Akkor még a Spenót (Tóth Zoltán) is tekert, meg a Lackó (www.kancso.hu) is - egy másik korszak volt. Egyfajta friss szellemi közeg volt ott, ami egyszer csak beindult és működni kezdett.
B: Azért hihetetlen módon meghatározó jelentőségű ez a megszűnés, mert ha képzeletben korábban, mondjuk a 80-as években megszüntetjük a BBS-t, akkor kiradírozzuk a magyar film történetből azokat, amik nem történtek volna meg, és egy egészen más filmtörténetünk lenne. Ez úgyanúgy hat most is, tehát ha most elvesszük, akkor a jövő filmtörténete lesz egészen más.
DGy: Én ezt nem látom ennyire tragikusnak, mert például létrejött az Intermédia, (www.mke.hu/info/intermedia.php) ahol szintén egy hasonló köztes művészetfogalommal dolgoztok. Az érdekes dolgok mindig ott történnek, ahol a határok, a találkozások vannak. Ma már nincs egyetem vagy főiskola anélkül, hogy ne lenne ott egy média szak, egy kommunikációs szak, persze az egy más kérdés, hogy az ott kiképzett emberekkel mi lesz. Engem körübelül hetente hív fel 2-3 ilyen szakról kikerült gyerek, hogy nincs-e valami meló, nem kell-e egy asszisztens, hadd menjek ki egy forgatásra, mert arra azért nem jutottak el.
B: A megvalósulás és az elméleti képzés az két különböző dolog, nyilván az egy nagyon előnyös helyzet, hogy manapság szinte háztartási eszközökkel komoly dolgokat lehet csinálni, és ennek az interneten keresztül egy nagyon komoly nyilvánosságot is lehet adni.
DGy: Így van, Magyarországon az art mozik, illetve általában a mozik lassan gyakorlatilag megszűnnek, átalakulnak, és épp ma olvastam a Filmklik-ről - a Bognár Péteréknek van egy kezdeményezésük (www.filmklik.hu), hogy azokat az értékes európai művészfilmeket, amelyeket már nem gazdaságos egy forgalmazónak behozni, azokat most kiadták, kvázi „fogadj örökbe egy filmet” akció keretén belül, és fiatal, 10-15 fős csapatoknak az a feladatuk, hogy twitterrel, internettel, minden nyavalyával próbálják meg elérni, hogy legyen mondjuk 3000 néző, mert ha ennyi néző van - ezek már digitális, úgynevezett e-mozik - akkor gazdaságosak. Teljes átalakulás van, mert ahogy a filmkészítés eszközei megváltoznak, úgy természetszerűen átalakulnak a filmnézési szokások is, új platformok jelennek meg. Azért mondom, hogy a BBS-nek az a hősi szakasza, az valószínűleg lezárult, de az, hogy nem abból a szellemi közegből nőtte ki, nőhette ki magát az a generáció amelyik a technikát, technológiát új gondolkodás módot viszi tovább, az szerintem nagyon nagy kár, és annak tényleg meg fogjuk inni a levét
(tragikus csend)
B: Erre mondták azt…
SJ: az újságíró iskolában…
B: …hogy angyal szállt át fölöttünk. Az oroszok viszont azt mondják, hogy rendőr született.
DGy: Igen, egy Trosin nevű moszkvai filmkritikus, aki nagyon szerette a magyar filmeket, mesélte még a 80-as évek elején, hogy nálatok az angyal szállt át, nálunk meg azt mondják, hogy egy rendőr született.
A Balázs Béla Stúdió filmjeinek videó- és DVD-másolatai, továbbá kézirat- és dokumentumgyűjteménye teljes egészében bekerült a Műcsarnok Könyvtár állományába, ahol a kutatók és az érdeklődők rendelkezésére áll. A katalógus az interneten is elérhető: http://mucsarnok.hunteka.ikron.hu/monguz/index.jsp