Klió 2008/1.

17. évfolyam

Középkor

 

A metódi életmű margójára

 

Spartak Paskalevski és Rumjana Zlatanova gondozásában jelent meg a kétnyelvű,

bolgár-német Metód-kötet, amely érdekes adalékokkal gazdagítja

az e tárggyal foglalkozó szlavisztikai szakirodalmat. Az alábbiakban Metód

és a Salzburgi Érsekség sorsfordító konfliktusához kívánunk néhány megjegyzést

tenni – ugyanis e problematikát a kötet csupán érinti, ám az életmű

megítélése szempontjából nézetünk szerint e momentumnak kiemelkedő a

jelentősége.1

 

Methódios és Konstantinos – vagy ahogy a halála előtt néhány héttel

felvett szerzetesi nevén ismerik, Kyrillos, vagyis Cirill2 – Thessalonikében

születtek jómódú bizánci család gyermekeiként, s társadalmi helyzetüknek

megfelelően kiváló nevelésben részesültek, s lévén hogy szülővidéküket

jórészt az oda betelepült szlávok lakták, anyanyelvük, a görög mellett kiválóan

elsajátították a szláv nyelvet is. Az idősebb fivér, Metód utóbb magas

kormányzati tisztséget töltött be, a fiatalabb Konstantin pedig tanulmányait

folytatandó Konstantinápolyba ment,3 ahol hamarosan a filozófia professzorának

rangját szerezte meg,4 s ezt követően számos nép – így például

az avarok és a kazárok – között végzett missziós tevékenységet.5

 

1. Ehhez lásd Nótári T.: A salzburgi historiográfia kezdetei. Szegedi Középkortörténeti

Könyvtár 23. Szeged 2007; Források Salzburg kora középkori történetéből. Szeged 2005;

Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Aetas 2000/3. 93. skk.; Megjegyzések a Conversio

Bagoariorum et Carantanorum avar vonatkozású fejezeteihez. In: Tanulmányok a

középkorról. A II. Medievisztikai PhD-konferencia előadásai. Szeged 2001. 67. skk.; Róma

és Bizánc missziós kísérletei a IX. századi Bulgáriában. Belvedere Meridionale 2005/1–2.

22. skk.; A Salzburgi Érsekség és Metód konfliktusa a Conversio Bagoariorum et Carantanorum

tükrében. Belvedere Meridionale 2005. 3–4. 37. skk.; On the Avar-related chapters

of the Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Chronica 2005. 26. skk.

2. Vita Constantiti–Cyrilli cum translatione s. Clementis 10.

3. Vita Constantiti–Cyrilli cum translatione s. Clementis 1.

4. Konstantin és Metód életéhez bővebben lásd H. Tóth I.: Cirill-Konstantin és Metód élete,

működése. Szeged 20033. 10. skk.; L. Bernhard: Die Rechtgläubigkeit der Slawenmissionare

aus römischer Sicht. In: Der heilige Method, Salzburg und die Slawenmission. Hrsg.

v. Th. Piffl-Perčević u. A. Stirnemann. Innsbruck–Wien 1987. 24.

5. H. Tóth 36. skk.

 

Miután a fivérek több éven át folytatták térítőmunkájukat, az idő elérkezettnek tűnt

egy, a frankoktól független egyházi szervezet létrehozására; feltehető, hogy

ezen törekvés nem annyira Konstantintól és Metódtól, hanem a fejedelemtől

indult ki.6 A fivérek megkíséreltek Konstantinápolyba visszatérni, hogy a

szükséges lépéseket megtegyék.7 Velence felé igyekezvén útjuk Chozil udvarába

vezetett, ahol nagy tisztelettel fogadták őket, s a fejedelem a későbbiekben

is minden bizonnyal – Rasztiszláv, majd unokaöccse és utódja, I.

Szvatopluk (870–894) aktuálpolitikai érdekek által motivált pálfordulásaival

ellentétben – őszinte meggyőződéssel vette pártfogásába a szláv liturgiát

képviselő Metód ügyét (ő maga is megtanulta a glagolita írást),8 amit azon

tény is valószínűsíteni enged, hogy Konstantin halála után Chozil sürgette

a pápánál, II. Adorjánnál Metód Pannóniába való visszaküldését s érsekké

történő kinevezését, míg a morva fejedelem utóbb semmiféle segítséget

nem nyújtott a szláv nyelvű térítőmunka újraélesztéséhez.9 I. Miklós pápa

felismerve azon lehetőséget, amit a Bizáncból a morvákhoz küldött misszionáriusok

tevékenysége nyitott Róma számára, nevezetesen hogy Pannóniát

és Illíriát közvetlen pápai fennhatóság alá tudná vonni, tehát az épp

Velencében tartózkodó fivéreket – mint Chozil követeit10 – Rómába hívta,11

ám mire azok megérkeztek, a pápa már több mint egy hónapja meghalt.12

Utódja, II. Adorján e politikát kívánva folytatni – miután a III. Mihály meggyilkolását

és Phótios pátriárka letevését követően a hazatérés lehetősége

bezárult a fivérek előtt, s 869 februárjának 14. napján Konstantin Rómában

meghalt13 – Metódot először a moráviai és pannóniai szlávok megtérítésével

megbízott pápai legatusnak, majd püspökké szentelve a hajdani illír főváros,

Sirmium érsekévé ordinálta.14

 

6. Kosztolnyik Z.: Róma és a területi egyház küzdelme a közép Duna-medencében a 9. század

folyamán. Aetas 1997. 2–3. 216; Z. R. Dittrich: Christianity in Great-Moravia. Groningen

1962. 96. skk.

7. Dopsch 1987. 319; H. Löwe: Cyrill und Methodius zwischen Byzanz und Rom. In: Settimane

di studio del Centro italiano di studi aull’ alto medioevo 30. 1982. 631. skk.

8. H. Tóth 115.

9. Vita Methodii 5; H. Dopsch: Slawenmission und päpstliche Politik – Zu den Hintergründen

des Methodios-Konfliktes. In: Der heilige Method, Salzburg und die Slawenmission. Hrsg.

v. Th. Piffl-Perčević u. A. Stirnemann. Innsbruck–Wien 1987. 304. 320.

10. M. Richter: Die politische Orientierung Mährens zur Zeit von Konstantin und Methodius.

In: Die Bayern und ihre Nachbarn I. Hrsg. v. H. Wolfram u. A. Schwarz. Wien 1985. 283.

11. M. Schellhorn: Erzbischof Adalwin von Salzburg und die Pannonische Mission. Mitteilungen

der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde 104. 1964. Vita Constantiti–Cyrilli cum

translatione s. Clementis 8.

12. Vita Constantiti–Cyrilli cum translatione s. Clementis 9.

13. Schellhorn 113; Richter 268.

14. Bernhard 25; Richter 287.

 

A bolgár misszió 860-as években bekövetkezett kudarcán okulva a pápa

engedményeket tett a misszionáriusoknak a liturgia nyelvét illetően, s kinevezte

legatusszá Chozil közbenjárására Metódot.15 Kérdéses, hogy Chozil

lépését a misszionáriusok személye és a szláv liturgia iránt érzett elkötelezettsége,

16 vagy pedig esetleges távlati politikai ambíciói motiválták,17 mindenesetre

azonban ő iniciálta Metód érsekké ordinálását a pápánál.18 Metód

pannóniai érseki kinevezése Szent Andronikos székébe szólt,19 ami mind

Chozil hatalmi, mind pedig a pápaságnak a szlávokra irányuló céljainak

megfelelt, Szent Andronikos székhelye azonban Sirmium, a hajdani Nyugati-

Illíria egyházi és világi központja volt,20 s ezzel II. Adorján teljességgel

I. Miklós szellemiségének megfelelően kinyilvánította, hogy Sirmiumot

– mivel az nagy valószínűséggel a bolgár hatalmi szférába tartozott21 – az

egész szláv terület metropóliájává kívánta tenni, vagyis Metód hatáskörét

nem csupán Pannóniára és Moráviára, hanem Bulgáriára is ki akarta terjeszteni.

22 Sirmiumi székhelyét Metód természetesen nem foglalhatta el, működésének

központja feltehetően Chozil székhelyén, Mosapurcban lehetett.23

Metód ordinálásával a pápa kifejezte iurisdictiós igényét egész Illíriára ami

szöges ellentétben állott a Moráviában és Pannóniában évtizedeken át térítőmunkát

végzőSalzburgi Érsekség időközben megszerzett joghatóságával,

s a salzburgi érsek e sérelemről a Mosapurcból elmenekülő Rihpald főesperes

beszámolójából tudomást is szerzett.24

 

15. Vita Methodii 8.

16. Vita Constantini 15.

17. H. Pirchegger: Karantanien und Unterpannonien zur Karolingerzeit. Mitteilungen des Instituts

für Österreichische Geschichtsforschung 33. 1912. 307. skk.

18. Vita Methodii 8.

19. Vita Methodii 8.

20. Metód székhelye, Sirmium a mai Sremska Mitrovica.

21. Sirmium hovatartozása vitatott: tekintettel arra, hogy a Dráva és a Száva között feküdt, ami

néhányak szerint a frankokkal vazallusi függőségben álló szláv fejedelmekhez, a communis

opinio szerint azonban a nyugatról a Tisza által határolt Bulgáriához tartozott.

22. Dopsch 1987. 331.

23. H. Tóth 133.

24. H. Tóth 137.

 

870 elején, amikor a Rasztiszláv és unokaöccse, I. Szvatopluk közötti

viszály fellángolt, Szvatopluk kiadta Metódot ellenfeleinek – vitatott, hogy

Metód fogságba vetésére nem Pannóniában,25 hanem a morva területen

került-e sor –, Bajorország püspökeinek, akik Német Lajos jelenlétében,

Regensburgban perbe fogták, a per során figyelmen kívül hagyva érseki

méltóságát s azzal vádolták, hogy jogosulatlanul tanít a Salzburgi Érsekség

hez tartozó területen.26 Metód a pápától nyert felhatalmazására hivatkozott,

s ragaszkodott azon állásponthoz, hogy Pannónia és Morávia – az Illyricum

részeként – közvetlenül a pápa iurisdictiója alá tartozik, s a bajor egyházi

méltóságokat, elsősorban Passau püspökét és Salzburg érsekét azzal vádolta,

hogy csupán becsvágytól és kapzsiságtól hajtva lépték túl területi illetékességüket.

27 A két szemben álló fél, a pápa és a salzburgi érsek, illetve

püspökei jogigényét vizsgálva a következőket állapíthatjuk meg: Salzburg

és Passau sok évtizedes térítőmunkája révén kétség kívül morálisan megalapozott

igényeket támaszthatott e területekre, ám ezt – a már említett okokból

– nem hagyatták jóvá Rómával, s míg Nagy Károly idején elegendőnek

bizonyult a király, illetve a császár engedélye, a VIII. század utolsó harmadában

azonban a keleti-frank uralkodó már rég nem rendelkezett a pápaság

felett azon befolyással, amit e század elején a császár még magáénak mondhatott.

Salzburg joggal hivatkozhatott Karantániára vonatkozó igényeit alátámasztandó

Zakariás, II. István és I. Pál pápa igazolásaira,28 Pannónia és

Morávia tekintetében azonban a Nagy Károly adta privilégiumokat29 a pápaság

nem fogadta el, így az egész Illyricumra vonatkozó igényeit a pápa e

joghézagot kihasználva érvényesíthette.30

 

Metód legkésőbb 870 őszén, Regensburgban, Német Lajos jelenlétében

tartott perében Adalwin, salzburgi érsek elnökölt igen visszafogottan, rajta

kívül Anno, freisingi és Ermenrich, passaui püspök részvételéről, s az

utóbbi esetében igen elszánt, majdnem a tettlegességig fajuló, Metód elleni

kirohanásokról tudunk.31 A tárgyalás során, a vita hevében Metód a bizánci

szellemi fölény teljes tudatában faragatlannak nevezte vádlóit,32 s a gúnyos

hangvételen felháborodva Ermenrich kis híján lovaglóostorral támadt volna

Metódra, ám ebben megakadályozták – amint ez a pápa „Ad deflendam

pravitatem” kezdetű leveléből kiderül.33 Noha Metód a pápa által rá ruházott

jogkörre hivatkozott, a Regensburgi Zsinaton kimondták méltóságától

való megfosztását, s két és fél éven át zord körülmények között egy – a Vita

Methodii szerint sváb34 – kolostorban, hideg, fedetlen cellában fogságban

tartották.35

 

25. Richter 287.

26. Schellhorn 111; vö. Vita Methodii 9.

27. Vita Methodii 9.

28. H. Löwe: Ermenrich von Passau, Gegner des Methodios. Versuch eines Persönlichkeitsbildes.

In: Der heilige Method, Salzburg und die Slawenmission. Hrsg. v. Th. Piffl-Perčević

u. A. Stirnemann. Innsbruck–Wien 1987. 229.

29. Conversio 10.

30. Dopsch 1987. 332. sk.

31. Löwe 1987. 232.

32. Vita Methodii 9.

33. Löwe 1987. 233; MMFH III. 168.

34. Vita Methodii 9.

35. A kolostor lokalizálást illetően a szakirodalomban több nézet ütközik, ehhez lásd Dopsch

1987. 333; Löwe 1987. 234; A. Hauck: Kirchengeschichte Deutschlands. Berlin–Leipzig

19548. II. 724; A. W. Ziegler: Methodius auf dem Weg in die schwäbische Verbannung.

Jahrbücher für Geschichte Osteuropas Neue Folge 1. 1953. 369. skk.

 

E per kapcsán – kideríthetetlen, hogy vádiratként, vagy a pert utóbb legitimálandó

– keletkezett a Conversio Bagoariorum et Carantanorum,36 a

„Haupt- und Glanzstück der ruhmvollen Salzburger Historiographie”,37

amelynek tizenkettedik fejezete említést tesz a mű keletkezésének okáról,

vagyis a Metód által feltalált szláv betűkről és az általa folytatott igehirdetésről,

amivel a nép szemében értéktelenné igyekezett tenni a latinok missziós

munkáját.38 Ugyanebben a szellemben nyilatkozik Metódról a XII.

és XIII. század fordulóján keletkezett, mintegy a Conversio függelékében

található Excerptum de Karentanis.39

 

Anno, freisingi püspök többször megakadályozta, hogy Metód a pápához

forduljon az őt ért inzultusok miatt40 – ez alapján feltételezhetjük, hogy

a kolostori fogság felett Anno gyakorolt felügyeletet41 –, utóbb Metódnak

sikerült a titkos követek és levelek útján érintkezésbe lépnie II. Adorján pápával,

aki azonban igen határozatlannak mutatkozott, s a jelek szerint sem a

bajor püspökök és Német Lajos, sem pedig Metód leveleire nem reagált.42 A

872 december 14-én trónra lépő VIII. János pápa energikusan beavatkozott

a vitába, s mind Német Lajoshoz intézett levelében,43 mind pedig követe,

az anconai püspök útján határozottan közölte az uralkodóval, a salzburgi

érsekkel és püspökeivel, hogy a Szentszék Illíria felett szerzett jogai – patrimonium

Petri lévén – sem az elmúlt idő, sem pedig a terület megváltozása

miatt nem szűntek meg, s hogy e jogok elévüléséhez legalább száz esztendő

lett volna szükséges.44

 

36. H. Wolfram: Conversio Bagoariorum et Carantanorum. Das Weißbuch der Salzburger

Kirche über die erfolgreiche Mission in Karantanien und Pannonien. Wien–Köln–Graz1979. 34. skk.;

H. Wolfram: Salzburg, Bayern, Österreich. Die Conversio Bagoariorumet Carantanorum

und die Quellen ihrer Zeit. Mitteilungen des Instituts für Österreichische

Geschichtsforschung, Ergänzungsband 31. Wien 1995. 193. skk.; F. Lošek: Die Conversio

Bagoariorum et Carantanorum und der Brief des Erzbischofs Theotmar von Salzburg. Monumenta

Germaniae Historica, Studien und Texte, Band 15. Hanover 1997. 90. skk.

37. A. Lhotsky: Quellenkunde zur mittelalterlichen Geschichte Österreichs. Mitteilungen des

Instituts für Österreichische Geschichtsforschung, Ergänzungsband 19. Graz–Köln 1963. 155.

38. Conversio 12.

39. Excerptum de Karentanis 1/E.

40. MMFH III. 169.

41. Löwe 1987. 236.

42. Schellhorn 117. sk.

43. Ph. Jaffé: Regesta pontificum Romanorum. Graz 1956. II. 2970.

44. Jaffé 2976.

 

A pápa „Audacia tua” kezdetű epistolájában felszólította

Anno, freisingi püspököt, akit a Metód elleni eljárás felbujtójának,

szerzőjének (instigator, auctor) nevez,45 hogy jelenjék meg Rómában

Metód elleni jogtalan eljárásuk kapcsán magát tisztázandó, s ugyanolyan

időtartamra, amíg Metódot fogságban tartották, felfüggesztette püspöki jogainak

gyakorlását.46 „Ad deflendam pravitatem” kezdetű levelében a pápa

Ermenrich, passaui püspököt felháborodott hangon bírálta erőszakos fellépése

miatt, s megparancsolta neki, hogy Rómában feleljen cselekményeiért,

s addig is eltiltotta püspöki jogainak gyakorlásától és az eukarisztiától – arra

az esetre pedig, ha vonakodnék Rómába menni, excommunicatióval fenyegette

meg.47 A püspökök ellen felhozott vádak között szerepelt, hogy jogtalanul

ültek törvényt egy érsek felett, akit meggátoltak abban, hogy a pápához

fellebbezzen, s méltatlanul és megalázóan bántak vele.48 Adalwinhoz

intézett levelében a pápa az érseket arra utasította, hogy vezesse el Metódot

Pannóniába, s gondoskodjék arról, hogy az ismét elfoglalhassa érseki székét

 

– Adalwin lévén annak oka, hogy Metódot megfosztották érseki méltóságától,

neki kell azt is keresztülvinnie, hogy visszakaphassa azt;49 a végső

döntést az ügyben a pápa fenntartotta magának.50 Adalwin érsek talán még

végrehajthatta e feladatát, mielőtt 873 május 14-én meghalt, Ermenrich 874

december 26-án, Anno pedig 875-ben távozott az élők sorából, vagyis – a

Vita Methodii szerint – Szent Péter ítéletét nem kerülhették el.51

Miután VIII. János pápa elérte, hogy a Salzburgi Érsekség fogságából

kiengedje Metódot, s visszahelyezte érseki méltóságába, megtiltotta neki,

hogy a liturgiát szláv nyelven tartsa.52 E tilalom megszegése adott lehetőséget

a bajor püspököknek, hogy Metód ellen Szvatopluk bizalmi klérikusának,

Iohannes de Venetiisnek útján ismételten feljelentést tegyenek

Rómában az egyház által elfogadottakkal ellentétes, eretnek tanok terjesztésével

megvádolva, mire VIII. János „Praedicationis tuae” kezdetű levelében

magához hívatta legatusát,53 miután levélben határozottan felhívta

figyelmét arra, hogy a mise áldozati részét csak latin vagy görög nyelven

 

45. MMFH III. 169. sk.

46. MMFH III. 169. sk.

47. MMFH III. 168.

48. Schellhorn 120.

49. Jaffé 2975.

50. Löwe 1987. 236. sk.

51. Vita Methodii 10.

52. H. Tóth 147.

53. MGH Epp. VII. Nr. 201.

 

mutathatja be, s kizárólag a prédikáció során használhatja a szláv nyelvet.54

Metód a pápánál tett látogatásának eredményeként elérte, hogy VIII. János

engedélyt adott számára az egész szentmise szláv nyelven történő celebrálására.

55 I. Szvatopluk fejedelemhez intézett, „Industriae tuae” kezdetű

levelében kifejti, hogy a Konstantin, a filozófus által feltalált írás semmiben

nem áll ellentétben a Bibliával, hiszen az urat minden nemzetnek s minden

nyelvnek dicsőítenie kell, továbbá hogy Metód számára engedélyezi a szláv

nyelvű misét;56 a fejedelem számára természetesen latin nyelven tarthatta a

liturgiát57 – a szláv nyelv csak a latinul nem értő köznépnek volt szánva –, s

ebből a célból a latin rítus szerint miséző, Wiching nevű püspököt is mellé

adta.58

 

54. MGH Epp. VII. Nr. 201.

55. Bernhard 40.

56. MHG Epp. VII. Nr. 255.

57. Kosztolnyik 219.

58. MHG Epp. VII. Nr. 255.

 

E történések Metód és Szvatopluk között feszülő ellentétekre engednek

következtetni, annál is inkább, mivel Szvatopluk többek között azon kéréssel

fordult VIII. Jánoshoz, hogy országát közvetlenül a pápa védelme alá

helyezhesse,59 s e kívánságával,60 amit a pápa teljesített is, egyértelművé

tette azon meggyőződését és orientációját, hogy – noha országában egy bizánci

származású érsek látja el szláv nyelven a liturgiát – fejedelemsége

Róma alá tartozik.61 Nagy valószínűséggel nem csupán Szvatopluk, hanem

a 880-ban nyitrai püspökké kinevezett Wiching is megnehezítette Metód

életét, aki mellett ugyanakkor a pápa sem állt ki minden következménnyel.

A konfliktus oka nem annyira Metód személyében, mint inkább a szláv

nyelvű liturgia vezéreszméje körül általa létrehozandó egyházszervezetre

irányuló törekvésben keresendő, ami a latin nyelvet támogató egyháziak ellenkezésébe

ütközött – ezt jelzi, hogy Metód 885 április 6-án bekövetkezett

halála után a latin párt azonnal igen határozottan lépett fel. V. István pápától

885 őszén érkezett meg Szvatoplukhoz a „Quia te zelo” kezdetű, Wiching

által a pápától Metód elleni vádaskodásokkal kicsikart levél,62 amely a szláv

nyelv liturgikus használatát erősen korlátozta,63 s a morva egyház közvetlenül

Róma alá tartozását megerősítette,64 886-ban pedig elérték Wiching

érsekké történő kinevezését;65 mindez nagyban hozzájárult Szvatopluk független

hatalmának kiteljesítéséhez. Metód halála után Szvatopluk részint

kivégeztette, részint pedig kiűzte Moráviából a politikai orientációja számára

kényelmetlenné váló tanítványokat,66 akik közül többeket Bulgáriában

fogadtak be, s adtak számukra lehetőséget Konstantin és Metód szellemi

hagyatékának ápolására.67

 

59. MGH Epp. VII. Nr. 255.

60. A közvetlen pápai védelem kérése nem egyedülálló, azzal már a langobárdok estében is

találkozhatni – vö. J. Jarnut: Geschichte der Langobarden. Stuttgart 1982. 118. sk.

61. Richter 289.

62. MMFH III. 217. skk.

63. H. Tóth 164.

64. Richter 290.

65. Dittrich 272. skk.

66. Kosztolnyik 221.

67. Dopsch 1987. 335.

 

Spartak Paskalevski–Rumjana Zlatanova: Die Vita des Heiligen Methodius. (Szent Metód élete.)

Bulgarische Bibliothek, Neue Folge 12. München, Biblon, 2006. 89 old.

 

Nótári Tamás