Istvánffyt az 1622. évi első kiadás lapszámaival kellene idézni, melléírva az 1754-es Trattner-féle bécsi purgált kiadás (Nicolai ISTHUANFI Pannoni Historiarum de rebus Ungaricis libri 34. Editio novissima. Ad primam Coloniensem de anno MDCXXII emendatissime recus, Trattner, Bécs, 1754.) lapszámait, amelyik a legelterjedtebb, az összes későbbi, XVIII. századi kiadás egyezik vele. Itt még csak ez utóbbi szerint idézem.

Schesaeus De capto Zygetho-ját a Csonka-féle kiadás szerint ( SCHESAUS, Christian, Opera, quae supersunt, omnia, ed. Franciscus CSONKA, Bp., 1979.), a Ruina Pannonica részeként idézem (X, 318-850.).

Készülő doktori dolgozatomban az alant felsorolt, főképp latin források mellett az olasz források, illetve latin szerzőkhöz irt korabeli, Zrinyi által ismert kommentárok adatai is fel lesznek tüntetve. Ez a lista csak tájékoztató jellegű, a Zrinyi-szeminárium használatára készült.

A címlapképről

Az embléma mintáját Széchy Károly azonosította: SIRI, Vittorio, Mercurio ovvero Historia dei correnti tempi, Casola, 1645. SZÉCHY, 3, 176-178; VÁRADY, 1, 222; KLANICZAY, Tibor, Zrínyi és Vittorio Siri, = uő, Hagyományok ébresztése, Bp., 197?, 254.

A szirén értelmezéséhez: Cato grammaticus Latina Siren / Qui solus legit ac facit poetas. A szirének teratologikus lények lévén, eredetileg se bírhattak biztos nemmel.(MARÓT, 1956, 475-7.) Tasso Rime eroiche 28 Vergilius és Nápoly kapcsán: La gloriosa alma Sirena, appresso il cui sepolcro ebbi la cuna. Marinot, mikor bevonult Nápolyba, úgy üdvözölték, mint egy új tengert, amely a nemes szirén tengerébe torkollik (KARDOS, 483.). Borzsák antik és középkori példák sokaságával igazolja, hogy a szirén lehet hímnemű (BORZSÁK, 1959, 482-485.).

saepe et magnus dormitat Homerus: Hor. Epist. 2, 3, 359. BORZSÁK, 1958, 298.

quia nihil perfectum sub Sole, nam nec chorda sonum dat, quem vult manus et mens: Hor. Epist. 2, 3, 348. BORZSÁK, 1958, 298.

hogy Istvánffy és Sambucus máskép mondják: vö. Istvánffy, 298/2; Sambucus, Bonfini-kiadás kronológiája és a Narratiuncula. NÉGYESY, 44-45.

In galea Martis nidum fecere columbae...: Militis in galea nidum fecere columbae..., Petr. frg. 36 Buecheler. TOLNAI, 1903, 189-90.

A vadász:

10, 2: Ov. Am. 2, 9, 29-30.

10, 3: Ov. Fast. 2, 820; Trist. 3, 2, 19-20. VÁLI, 34.

16, 1-2: Ov. Met. 9, 612-614. VÁLI, 32.

19, 3: Ov. Ars 3, 62-64. VÁLI, 16-17.

20,1: Ov. Met. 5, 605-607. VÁLI, 28.

21, 2-3: Ov. Ars 2, 115 után. VÁLI, 16-17.

22, 1-2: Ov. Ars 3, 65 után. VÁLI, 17.

23: Ov. Fast. 4, 91-1ö7; Ars 2, 481-488. VÁLI, 19-20.

49: Callimachos, Ant. Pal., 12, 102; Hor. Sat., 1, 2, 105-108; Ovid. Am., 2, 9, 9-10. BORZSÁK, 1964, 209. Balassi, Imé ez szivembe lövé egyik nyilát (kétes hitelű), 11. vsz. Vö. ECKHARDT Sándor, Balassi-tanulmányok, Bp.,1972, 207.

60, 3: Ov. Met. 3, 455-456. VÁLI, 25.

61, 3: Ov. Met. 1, 492; 6, 455-456. VÁLI, 10.

69, 3: Ov. Met., 1, 584. VÁLI, 35.

Violához:

5, 1-2: erdei csuda Klaniczay szerint Pánszerű alak; Borzsák középkori ördögalaknak értelmezi. BORZSÁK, 1964, 210.

14-15: Ov. Met. 1, 504-. VÁLI, 26.

23,1-2: Ov. Trist. 1, 8, 43-44; 3, 11, 3-4; Her. 7, 37-38. VÁLI, 31.

365, 1-2: a fülesbagoly hangja az antikvitásban is rossz ómen. Ov. Met. 5, 549-550; Verg. Aen. 4, 462; 12, 862-864. BORZSÁK, 1964, 210. Vö. SzV. 12, 16, 1-2.

I, 1, 1-2: Ovid. Trist. 4, 10, 1. MARÓT, 1958, 56-57.

I, 1-2 Én az ki ... Fegyvert s vitézt éneklek: Verg. Aen. 1, (1-4)-1. ARANY, 341. Közismert, hogy sokáig Vergiliusnak tulajdonították az eposz előtt kései kéziratokban fennmaradt pályaösszegzést (először csak egy IX. századi kéziratban szerepel, ott is csak a margón), ma már azonban nem fogadják el hitelesnek, mivel már az V. századbeli kommentátor is csak úgy ismeri, hogy Nisus, egy grammatikus-előd hallotta az öregektől, ők pedig Variustól, akit Vergilius a kézirat elégetésével megbízott. Talán barátjának szánt példánya élére írhatta, vagy már akkor is - Arannyal együtt - "teleszájúnak" találták az eposz "arma virumque"-val való kezdését (vö. Serv. ad loc. : multi varie disserunt, cur ab armis Vergilius coeperit). Ld. P. VERGILII MARONIS Aeneidos liber primus, ed. et comm. R. G. AUSTIN, Oxford, 1971, 25-27.

I, 2, 2: , SCHESAEUS, 10, 833-835: His freti Solymannum ad magna Zygethi / Moenia vertentem totius robore belli / Exspectare ausi... . SIMAI, 1903, 140.

I, 7, 1-2: Verg. Aen. 1, 223-226. ARANY, 344.; Verg. Aen. 4, 220. CSERÉP, 245. Il. 8,51-52; 11, 81-82; 13, 4.

I, 29, 2-3: Allecto leírása, különösen Verg. Aen. 7, 329 és 341. ARANY, 347.; Marino Strage degli Innocenti,I, 7-8, KARDOS, 483. Vö. még Stat. Theb. 1, 90-113.

I, 33, 3: Szelim képében beszél Szulimánhoz Allecto: Hom. Il. 2, 709; 3, 121-138; 3, 385-394; 4, 86-103; 5, 785-791; 13, 43-58; 13, 215-238; 24, ; Verg. Aen. 1, 315-402; 5, 618-640; 5, 838-846; 7, 415-434; 9, 646-656; 12, 742; Tasso Ger. lib. 8, 59; 9, 8. ARANY, 347-348.

I, 34-45: Cortesiusnál Allecto Murád képében buzdítja Mátyás ellen Mohamedet: CORTESIUS, De laudibus bellicis Matthaei Corvini, 675-717. SZÖRÉNYI, 28.

I, 37, 3-4: Boiss. 158-163; 141-145. KISS F. 1995, 34.

I, 39, 1: Boiss. 102. KISS F. 1995, 34.

I, 40, 1: Boiss. 107-114. KISS F. 1995, 34.

I, 40, 3-4: Boiss. 297-298. KISS F. 1995, 34-35.

I, 42, 3-4: Hor. Epist, 1, 18, 48; Verg. Aen. 2, 311; Ulrich von HUTTEN, Ad principes Germaniae (TRENCSÉNYI-WALDAPFEL Imre, Erasmus és magyar barátai, Bp., 1941, 23.); Erasmus Criciushoz írt leveleében (ALLEN, Epistulae Erasmi, VIII, 189, 21); SZAMOSKÖZY István, Rerum Transsilvanarum Pentas, kiad. SZILÁGYI Sándor, Bp., 1876, 2. köt, 281. BORZSÁK, 1964, 211. Vö. Il. 3, 148.

I, 43, 1-2: SCHESAEUS, 10, 534-535: Vos meus insequitur favor ingens atque supremi, Non alias cui dona sacravimus, Allae. SIMAI, 1903, 139.

I, 44-45: Verg. Aen. 7, 346-347. ARANY, 349.

I, 46, 3: Verg. Aen. 7, 460; Tasso Ger. lib. 8, 71. ARANY 349. Taurinus, Stauromachia, 5, 273. CSONKA, 1992, 164. Hor. C., 1, 35, 15; Ov. Met., 12, 241; Tasso Ger. lib. 12, 44; vö. még az angol és francia alarm/alarme szót. Ld. még SzV VI, 50.

I, 50, 1: Istvánffy, 288/1: "ad initium mensis Iunii" indult el Szulejmán. THURY, 261.

I, 51: Istvánffynál is (285/2) lovas tanácskozás egy dombon. THURY, 129.

I, 61-66: Arszlán levele Istvánffynál (286/1). THURY, 262.

I, 64, 1: Istvánffy, 286/1: “Caesarem nusquam paratas copias habere”.

I, 69, 1-2: Boiss. 310. KISS F. 1995, 35.

I, 71, 3-4: Boiss. 206. KISS F. 1995, 35.

I, 72, 1-2: Énekek éneke 10, 6; Apul. Met. 3, 23, 2; Kemál pasazádé: "Jácint fürtöd szétziláltad s foglyul ejtél engem"; Baki: "hajfürtjével békóba vert rabszolga"; Mühibbi (=Szulejmán szultán) dívánjaban szerepel a hajjal kötözött szerelmes motívuma. TRENCSÉNYI-WALDAPFEL Imre, 1968, 550. A közhely voltára ld. pl. Tirso de Molina, A szevillai szédelgő ..., I. felv. vége: “lelkemet hajadnak selyme körülfonta”.

I, 73, 4: Boiss. 206-208. KISS F. 1995, 35-36.

I, 75, 2: Ov. Trist. 1, 6, 9-10. Vö. még SzV. IX, 46.

I, 79, 1-2: Boiss. 137. KISS F. 1995, 36.

I, 79, 3-4: Boiss. 58. KISS F. 1995, 36.

I, 80, 2: Széltől fogant lovak: Hom. Il. 16, 149-151; 20, 221-229, Verg. Georg. 3, 271-7. ARANY, 354. IMRE Sándor, A széltől fogant ló, Figyelő 9 (1880), 68-71, említi még Arisztotelészt, Varrot, Pliniust, Columellát, Solinust, Albertus Magnust, Aldrovandit, Ariostot. BARTAL, 1894, 630, Listitől, Gyöngyösitől, Vörösmartytól idézi.

I, 81, 2-4: Boiss. 315-317. KISS F. 1995, 36.

I, 82, 1: Istvánffy, 149/1: Ulama pasa négy társával, köztük Memhethámmal Szulejmánhoz szökik, és később keresztények ölik meg mindnyájukat.THURY, 263.

I, 82, 2: Istvánffy, 290: ott van az ostromnál Mehemetanesszal együtt Hanvivanes is. THURY, 263.

I, 82, 4: Istvánffy, 169/2: egy Szelnice melletti horvátországi végvári csatában, 1544-ben meghal Demirhamus.

I, 84, 1: Verg. Aen. 7, 750-760, a marsus Umbro alakja. ARANY, 355.

I, 86: Boiss. 164-168. KISS F. 1995, 36.

I, 87: Boiss. 146-151. KISS F. 1995, 36.

I, 88: Boiss. 162-163. KISS F. 1995, 36.

I, 89, 2: Boiss. 179, 186, 215. KISS F. 1995, 37.

I, 94, 1-2: Boiss. 13. KISS F. 1995, 37.

I, 94, 4: Lucr. 5, 1233-1235. KISS F., .

I, 102, 1-2: Schesaeus, 10, 350-352: gramineosque armis splendescere campos / Teucrorum, densa montes amoena vireta / Nube tegi veluti pecudum hominumque caterva; Krnarutic, 13. SIMAI, 1903, 137.

II, 1-6 (+5-7 a kéziratban): Istvánffy, 286/1. Arszlán hallva Szulimán jöttét, harcba kezd. THURY, 265-266.

II, 1, 3: Lucan. 1, 281. KISS F.

II, 7, 1-2: Verg. Aen. 9, 44. ARANY, 358.

II, 7, 3-4: Hom. Il. 5, 136-142; 12, 41-48; 20, 164-173; ; Verg. Aen. 9,551-553; 10, 454-456; 12, 4-8. ARANY, 358. Ov. Fasti 2, 209-212. oroszlánok támadnak kóbor vadakra. VÁLI, 50. Ld. még V, 49: VI , VII , X, , XIV,83.

II, 20: Istvánffy, 286/1: A Móré-bástya földdel egyenlővé tétele.

II, 28-29: Istvánffy, 286/2: Két pattantyúsa halála elvonul Arszlán.

II, 28, 3: Istvánffy, 286-2: már tizedik napja harcolnak.

II, 37, 4: Boiss. 20-22. KISS F. 1995, 37.

II, 43, 2: Boiss. 96. KISS F. 1995, 37.

II, 47: Boiss. 213-214. KISS F. 1995, 37.

II, 49, 1-2: Ov. Met. 9, 40-41. VÁLI, 44.

II, 52-53: Istvánffy, 288/1-2: Petráf Gyula ostromára megy. THURY, 268-9.

II, 53: Forgách Ferenc, ?, ?: Petráfnak négyezer janicsára és összesen huszonötezer gyalogosa volt.(MTT Scriptores XVI.) A beglerbégi tisztségről ld. Boiss. 212. KISS F. 1995, 37.

II, 59, 2-4: Istvánffy, 288-9: melyik irányba induljon Szulejmán. THURY, 269.

II, 80-83: A szigeti Zrínyi megkoszorúzásának és mártíromságának motívuma felbukkan egy XVI. vagy XVII. századi festmményen is (MNG 73.3.). MELCZER, 294-295.

III, 2, 1-2: Istvánffy, 289/2: Szulimán Eger mellett dönt. THURY, 270.

III, 2, 3-4: Il. 15, 592-595; Verg. Aen. 10, 689-690. ARANY, 365.

III, 3-12: Istvánffy, 289-290: a dunai hídverés (289/2; 290/2), Musztafa basának adja Szulejmán Arszlán budai vezérségét (290/1), Arszlán táborba érkezése (190/2), Mehmet Gujlirgi Boszniában táborozik (290/1), majd Siklós alá ér, Szkender figyelmezteti a rá váró veszélyre (290/1). THURY, 270.

III, 6, 4: “hamis hirrel”: Szulimán ti. amiatt haragudott Arszlánra, mert azt állította, hogy itt még senki nem tud semmit a törökről: Istvánffy, 290/1.

III, 21-22: Istvánffy, 290/1: Mehmet csak egy éjszakát marad, mert esős az idő. THURY, 271.

III, 49: Istvánffy, 290/1: hajnalhasadtakor érkeznek, mikor a törökök már indulnak. THURY, 272.

III, 50, 1: Verg. Aen. 11, 522. ARANY, 381.

III, 52: Budina, 139: Zrínyi előreküld száz lovast. THURY, 130.

III, 55, 3-4: Istvánffy, 1794, 290: Mehemetes excusso somno arreptisque armis. THURY, 272.

III, 56: Verg. Aen. 10, 279-284. ARANY, 382.

III, 56, 4: Hom. Il. 7, 174; Verg. Aen. Estote viri! ARANY, 382.

III, 59-76: Rézmán alakjában az előre bejelentett halála és a részvét iránta ("Kelle veszni szegénynek") Lausus alakját idézik fel az Aeneis 10. énekéből (10, 435-436 és 10, 791-793). ARANY, 383.

III, 69, 1-2: Verg. Aen. 12, 499. ARANY, 385.

III, 70, 2-4: Verg. Aen. 11, 633-635.

III, 72-73, 1: Hom. 15, 504; Verg. Aen. 10, 369-378. ARANY, 385.

III, 78: Hom. Il. 13, 137; Verg. Aen. 12, 684-689; Tasso Ger. lib. 18, 82. ARANY, 387.

III, 80, 1-2: Istvánffy, 1794, 273: Rézmánt megöli Zrínyi. THURY, 273.

III, 81: Verg. Aen. 10, 449-450; 10, 862-865. ARANY, 388.

III, 83, 1-2: Verg. Aen. 9, 745-746. ARANY, 389.

III, 83, 3-4: Istvánffy, 1794, 273: Mehmetnek Zrínyi levágja fél kezét, de nem közvetlenül Zrínyi által hal meg.

III, 85, 1-2: Verg. Aen. 10, 829-830. ARANY, 389.

III, 90, 1-2: Verg. Aen. 2, 354. ARANY, 391.

III, 94-96: Verg. Aen. 10, 524-534: Mago könyörgése Aeneashoz, Aeneas válasza, hogy hagyja fiaira a váltságdíjat, Turnus miatt nem lehet egyezkedni. ARANY, 392.

III, 96, 6: Verg. Aen. 12,948-949. ARANY, 392.

III, 97-98: hasonlóan jósolja meg Hektór Akhilleusznak (Hom. Il. 22, 355), Patroklos Hektórnak (Hom. Il. 16, 853). Orodes Mezentiusnak halálát (Verg. 10, 739-744.) ARANY, 393.

III, 99, 4: Verg. Aen. 10, 348. ARANY, 394.

III, 100, 2-4: Verg. Aen. 2, 547-550. ARANY, 394.

III, 101, 4: Hom. Il. odax helein udas; Verg. Aen. 10,489; 11, 418; 11, 668-669; Tasso Ger. lib. 9, 78. ARANY, 395. Vö. még SzV. VI, 115.

III, 102, 1: Verg. Aen. 10, 513-514. ARANY, 395.

III, 103, 3-4: Hom. Il. éüti pügrosz. ARANY, 395.

III, 111, 3-4: Hom. Il. 15, 618; Verg. 10, 693-696, ARANY, 397.

IV, 1, 4: Ov. Met. 7, 454; Hor. C. 2, 16, 26. BARTAL, 1894, 850.

IV, 7, 2-3: Hom. Il. 17, 200-201; Verg. Aen. 503-505. ARANY, 399.

IV, 17: A halottak méltó eltemetése: Hom. Il. 7, ; Aen. 11, 22. ARANY, 403.

IV, 32, 3-4: Verg. Aen. 11, 24-25. GREKSA, 14.

IV, 33-34: Zrínyi hangulata elesett vitézeinek búcsúztatásakor hasonló Hannibál szavaihoz Aemilius Paulus temetésekor: Sil. It. Pun. 10, 572-575. NÉGYESY, 1914, 58.

IV, 36, 1-2: Verg. Aen. 12, 435, 436. ARANY, 406.

IV, 45,2: Verg. Aen. 11, 124. GREKSA. 17.

IV, 45-48: Ibrahim olajbég váltságdíjat kínál: Verg. Aen. 10, 522-529

IV, 49, 1-2: Enn. Annal. 6. liber frrg. Skutsch; Verg. Aen. 10, 531-533. GREKSA, 18.

IV, 52: Hom. Il. 4, 442; Od. 24, 412; Hés. Erga 759; Lucr. 6, 340; Verg. Aen. 4, 173-177; Ov. Met. 12, 39; Val. Flacc. 2, 115-; Stat. Theb. ARANY, 408; GREKSA, 20.

IV, 53: Verg. Aen. 4, 181-183 és 195-197. GREKSA, 20.

IV, 54, 1: Verg. Aen. 4, 190. GREKSA, 21.

IV, 64-65: Istvánffy, 1794, 290: Szulimán dühe. GREKSA, 22.

IV, 66-71: Ezer juh levágása után madárjóslás: Verg. Aen. 12, 245-256. GREKSA, 23. A kadileskeri tisztségről ld. Boiss. 96. KISS F. 1995, 37.

IV, 79: Szulimán ellentétesen magyarázza a jóslatot: Hom. Il. 8, 173; Verg. Aen. 9, 128. ARANY, 418; GREKSA, 25.

IV, 81: A lovak elszabadulása távolról hasonló a Rhészosz lovai által okozott zűrzavarhoz: Hom. Il.18, 205-235. ARANY, 408; GREKSA, 26-27. De egy nem epikus minta valószínüleg közelebb visz az imitáció alapszövegéhez; Tacitusnál (Ann. 1, 66) az Arminius germán vezér ellen induló római seregben okoz zavart egy elszabadult ló. TOLNAI, 1908, 646-648.

IV, 85: A talizmáni tisztségről ld. Boiss. 13. KISS F. 1995, 37.

V, 2: Hom. Il. 618; Verg. Aen. 7, 586-590. GREKSA, 31.

V, 5, 1-3: Istvánffy, 1794, . GREKSA, 32.

V, 5, 3-4: Verg. Aen. 10, 280-281. GREKSA, 32.

V, 7, 1: SCHESAEUS De capto Zygetho, 466-467: Turci ... / numero asueti superare et fraudibus hostem. SIMAI, 1903, 140.

V, 13-14: Vulgata, 143. zsoltár: Domine Deus Meus, qui docet manus meas ad proelium, te digitos meos ad bellum. MELCZER, 294.

V, 24, 1-2: SCHESAEUS, De capto Zygetho, 41-42: ... quorum virtuti publica et armis / Christiadum est commissa salus, sacra iura penates. SIMAI, 138. Istvánffy, 1794, : Zrínyi szónokaltában ugyanez a gondolat. GREKSA, 34.

V, 27: Hom. Il. 15, 660-661(?). GREKSA, 31. Verg. Aen. 10, 280-282. CSERÉP, 334. Istvánffy, 1794, : Zrínyi szónoklatában. GREKSA, 34.

V, 34: a versszak megfelelője a Befed ez a kék ég... kezdetű epigramma. Ld. KOVÁCS S. I.; CSONKA, .

V, 37: Hom. Il. 16, 765; Verg. Aen. 4, 441-446. GREKSA, 35. Lucan. 1, 388-391. KISS F., . Vö. SzV. XV, 10, 1-2.

V, 39-63: Istvánffy, 1794, 295/2: A katonák száma 2582. GREKSA, 37.

V, 51, 1-2: Boiss. 89-92. KISS F. 1995, 37.

V, 57, 1-2: Verg. Aen. 7, 649-650. GREKSA, 36.

V, 78, 2: Verg. Aen. 12, 437. GREKSA, 40.

V, 79: Verg. Aen. 12, 435-436. ARANY, 406.

V, 83, 1: Hom. Il. 6, 474-475; Verg. Aen. 12, 438. GREKSA, 40.

V, 91, 2-4: Verg. Aen. 12, 19-21. ARANY, 408.

VI, 2, 3-4: Boiss. 123-126; 153-154. KISS F. 1995, 37-38.

VI, 3, 1-2: Verg. Aen. 11, 336-338. CSERÉP, 335.

VI, 49, 1-2: Sil. It. 2, 382-386. NÉGYESY, 1914, 58. Livius 21,?,?.

VI, 63, 4: Verg. Aen. 10, 348-349. GREKSA, 51.

VI, 66, 1-2: Verg. Aen. 10, 308-309. CSERÉP, 338.

VI, 69, 1: Hom. Il. 2, 858. Verg. Aen. 9, 327. GREKSA, 52.

VI, 81, 3: Hom. Il. melaina kéra:fekete vér.

VI, 84-85: Verg. Aen. 12, 728-734: Turnus és Aeneas. Hamviván ügyetlenül dob, fut Deli Vid elől ("fugit ocior Euro" Verg. Aen. 12, 733.), de Deli Vid eltalálja, míg Turnust Aeneas nem. CSERÉP, 339.Vö. még Ov. Met. 3, 209. ahol szintén szélnél sebesebben futnak. VÁLI, 46-47.

VI, 90-115: Istvánffy, 1794, 294/1-2: Egy 2000 fős előőrs megverése. GREKSA, 49.

VI, 90, 1-2: Verg. Aen. 10, 495-497; 10, 736. ARANY, 421.

VI, 91: Verg. Aen. 12, 359-360. ARANY, 423.

VI, 102, 3-4: Verg. Aen. 10, 691-692. CSERÉP, 339.

VI, 103, 1: Verg. Aen. 10, 693-696. Vö. még SzV. III, 111; XIV, 75. CSERÉP, 249. (mókus+emblémák)

VI, 103, 2-4: Verg. Aen. 10, 808-810. ARANY, 421.

VI, 107-108: Verg. Aen. 10, 781-782. ARANY, 421.

VI, 113: Verg. Aen. 10, 815-818. CSERÉP, 339.

VI, 115, 3-4: Hom. Il. odax helein udas; Verg. Aen. 10,489; 11, 418; 11, 668-669; Tasso Ger. lib. 9, 78. ARANY, 421. Ov. Met. IX, 62. VÁLI, 56. Vö. még SzV. III, 101, 4; XV, 73, 4.

VII, 5, 1-2: Hom. Il. 18, 324-327. GREKSA, 59. Verg. Aen. 11, 42. CSERÉP, 340.

VII, 14-16: Hom. Il. 3, 10; Verg. Aen. 9, 36. ARANY, 408.

VII, 18, 1-2: Istvánffy, , : domb mögött száll meg Szulimán és tiszteletére puskalövések. GREKSA, 60. (+epikus közhelyek)

VII, 18, 3-4: SCHESAEUS, De bello Pannonico, 1, 403-404: ... collesque resultant / laetitia plausuque novo Alla, Alla, Alla sonantum. SIMAI, 141.

VII, 26, 4: Ov. Met. 3, 121. VÁLI, 54. Vö. még SzV. XI, 86.

VII, 37-38, 1-2: Verg. Aen. 11, 41-43. ARANY, 422.

VII, 39, 1-2: Ov. Fasti 6, 771-772; Met. 10, 519-520; Am. 1, 8, 49-50. VÁLI, 66.

VII, 51, 3-4: Hom. Il. 3, 23-28; Verg. Aen. 10, 723. GREKSA, 64. E két helyen csak egy oroszlán szerepel hasonlatban; Lucan. 1, 205-210 vár rá egy vadász is.

VII, 59, 4: Verg. Aen. 3, 679. GREKSA, 65.

VII, 61, 1-2:Hom. Il. 20, 386; Apoll. Rhod. Arg. 2,m 103-105; Verg. Aen. 9, 752-755. GREKSA, 66.

VII, 63, 3-4: Istvánffy , , : sértetlenül térnek vissza, csak egy ember esik el. GREKSA, 67.

VII, 70, 1: Verg. Aen. 10, 349. CSERÉP, 340. Ov. Met. 5, 83. VÁLI, 56.

VII, 75, 1: Verg. Aen. 10, 481. CSERÉP, 340.

VII, 108, 304: Ov. Met. 9, 46. VÁLI, 53. Verg. Aen. 12, ?.

VIII, 1-3: Ov. Met. 112-113. VÁLI, 59. Itt csak kevés hasonlóságot látunk, Aurora egyszerűen kinyitja a napkelet bíbor kapuit, hogy a halálba induló Phaethon kikocsizhasson rajta (II, 112-3). Claud. Pan. de quarto consulatu Honorii, 561-4 közelebb áll Zrínyihez, és itt fölfedezhetőek a tájon Pytho nyomai (uo., 536-537., ill. SzV. VIII, 6.). Talán képi ábrázolást is kereshetünk a jelenet hátterében. (vö. PIGLER, A, Barockthemen, Bp., 1974, 2. Bd., 41-43.)

VIII, 15: Leunclavius, ?,?: Mameluci Alcairum fuga delati, Tommambaim, qui erat id temporis Ulu Duveidar, Sultanum crearunt. Et Ulu Duveidar apud ipsos primus erat dignitate post Sultanum. THURY, 130. A tisztség leírása megtalálható Boissardusnál is: Boiss. 148. KISS F. 1995, 38.

VIII, 29: Verg. Aen. 11, 336-375: Rusztán szónoklata sokban hasonló Dranceséhez. ARANY, 422. Vö. még SzV. VI, 2-3; XIII, 40.

VIII, 69: Boiss. 177. KISS F. 1995, 38. A kalenderi és dervisi szerzetességről ld. Boiss. 97.

VIII, 90-93: Verg. Aen. 12, 38-45: Szulimán szónoklata Delimánhoz hasonló logikájú, mint Latinusé Turnushoz. ARANY, 408.

VIII, 95, 3-4: Verg. Aen. 12, 52-53. GREKSA, 78.

Az ének jelentős részében olvasható Juranics és Radivoj története legtöbb pontján párhuzamos az Aeneis Nisus és Euryalus történetével. A kutatás hagyományos megállapítása szerint (HEINZE, R., Vergils epische Technik, 3. kiadás, 1915, 245.) ez a történet nagyobb részt Vergilius saját leleménye, mivel túl kevés egyértelmű kapcsolat található a Doloneiahoz, Odüsszeusz és Diomédész éjszakai kalandjához (Hom. Il. 9, 121-260.), de mások megkísérelték a lényegi különbségeket a hellenisztikus Homérosz-kritika Vergiliusra tett hatásával magyarázni (SCHLUNK, Robin R., The Homeric Scholia and the Aeneid, Ann Arbor, 1974.). Az alábbiakban csak a vergiliusi párhuzamokra utalunk. Az egészen nyilvánvaló párhuzamra Zrínyi és Vergilius között először Arany utalt (ARANY, 408.), majd Cserép József fejtegettte alaposabban (CSERÉP, 341-348.).

IX, 15: Verg. Aen. 9, 176-178.

IX, 16-18: Verg. Aen. 9, 184; 186-187, 190-193.

IX, 17: Verg. Aen. 9, 195.

IX, 19-25: Verg. Aen. 9, 197-215.

IX, 27: Verg. Aen. 9, 219-220.

IX, 29: Verg. Aen. 9, 188-190; 236-237.

IX, 30-31: Verg. Aen. 9, 240-245.

IX, 32-33: Verg. Aen. 9, 247-250; Tasso Ger. lib. 12, 10.

IX, 33: Verg. Aen. 9, 252.

IX, 34-36: Verg. Aen. 9, 263-274.

IX, 39-42: Verg. Aen. 9, 303-307.

IX, 42: Verg. Aen. 9, 308-310.

IX, 43, 4: Ov. Trist. 1, 3, 27. VÁLI, 61.

IX, 47: Verg. Aen. 9, 321-323.

IX, 49: Verg. Aen. 9, 349-350.

IX, 50: Verg. Aen. 9, 333-334.

IX, 50: Verg. Aen. 9, 343.

IX, 52-54: Verg. Aen. 9, 324-333.

IX, 56: Verg. Aen. 9, 359.

IX, 57: Verg. Aen. 9, 355-356.

IX, 59-60: Verg. Aen. 9, 365-367.

IX, 61: Verg. Aen. 9, 381.

IX, 62-64: Verg. Aen. 9, 389-393.

IX, 65: Verg. Aen. 9, 399.

IX, 65-68: Verg. Aen. 9, 400- .

IX, 69: Verg. Aen. 9, 420.

IX, 70-71: Verg. Aen. 9, 424-439.

IX, 72: Ov. Met. 2, 610. Vö. még SzV. X, 23.

IX, 72-73: Verg. Aen. 9, 431-437.

IX, 73: Ov. Met. 10, 190-195. VÁLI, 57; BARTAL, 1894, 824. +sokan mások. (Cat. 11; 62; Georg.)

IX, 74, 1: Hom. Il. 20, 164; Verg. Aen. 12, 4-8; Lucan. 1, 205-210. GREKSA, 96.

IX, 75-76: Verg. Aen. 9, 438-443.

IX, 77-78: Verg. Aen. 9, 446-449. Ld. még KIRÁLY-KOVÁCS, 1983, 257.

IX, 85-95: Hom. Il. 22, 369; 23, 59; Verg. Aen. 2, 270-297.

IX, 95, 4: Hom. Od. 11, 205; Verg. Aen. 2, 792-793; Tasso Ger. lib. 14, 6. ARANY, 414; CSERÉP, 351. Verg. Aen. 6, 700-701.

A belső város átengedése, felgyújtása, a bástya beomlása és a kitörés természetesen megvan Istvánffynál is (1794, 295-297.) GREKSA, 105-106.

X, 21, 1-2: Hom. Il. 3, 21; Od. 22, 404; Verg. Aen. 10, 723-728. GREKSA, 107.

X, 23, 1: Verg. Aen. 10, 349. GREKSA, 108. Vö. még SzV. IX, 72.

X, 28, 3: Verg. Aen. 12, 952. GREKSA, 108.

X, 31: Hom. Il. 4, 446; Verg. Aen. 11, 633-634. GREKSA, 108.

X, 37, 1-2: Verg. Aen. 12, 730-732. GREKSA, 109.

X, 42, 3: Verg. Aen. 10, 603-604. Vö. még SzV. X, 64, 1-2; XV, 64, 3. GREKSA, 109.

X, 49, 4: Ammanato: Fontana di Nettuno, Firenze, Piazza del Signoria. BÁN, 1954, 357; KLANICZAY, 1964, 33. Vö. még SzV. X, 98.

X, 51-52: Verg. Aen. 9, 672-676. ARANY, 408.

X, 55, 3-4: Verg. Aen. 9, 774-777. Vö. még Verg. Aen. 7, 754; ARANY, 420.

X, 58, 3-4: Hom. Il. 17, 764; 22, 308; Verg. Aen. 9, 561-564. GREKSA, 112.

X, 64, 1-2: Hom. Il. 5, 87; Verg. Aen. 2, 496-499. CSERÉP, 27. k., 12; GREKSA, 113. Ov. 2, 219-; Met, 3. 79-. VÁLI, 48.

X, 66-73: Szvilojevics és Klizurics (ledőlt torony, ketten kinn maradnak, K. dicsőségesen, Szv. menekülve hal meg). Verg. Aen. 9, 530-566. ARANY, 408. Helenor a dicsőséges, Lycus a falra mászó. A "nagy falt véle leszakasztván" kifejezést (X, 72) magyarázza a Verg. Aen. 9, 562: et magna cum muri parte revellit; azaz Lycus és Szvilojevics annyira kapaszkodott, hogy velük szakadt a fal.

X, 69, 1-2: Hom. Il. 12, 40; Verg. Aen. 9, 551-553. GREKSA, 115.

X, 71, 3-4: az előbb említett Lycuson kívül Sarpedón is a falpárkányba kapaszkodva próbál menekülni (Hom. Il. 12, 394-). GREKSA, 115.

X, 74-81: Verg. Aen. 9, 679-755. Milos Badankovics és Hervoics Pandarus és Bitias sorsában osztozik. ARANY, 408.

X, 74, 2: Hom. Il. 12, 126; Verg. Aen. 9, 677. GREKSA, 116.

X, 78, 1: Verg. Aen. 9, 602. ARANY, 419.

X, 84-89: Verg. Aen. 9, 756-818. Delimán, ahogy Turnus is bennmarad a várban, de elfelejti kinyitni az ajtót a többieknek. ARANY, 408.

X, 84: Verg. Aen. 9, 756-761.

X, 85: Verg. Aen. 9, 778-780.

X, 86-88:Hom. Il. 11, 543; Verg. Aen. 789-811.

X, 86, 3-4: Verg. Aen. 9, 792-796. ARANY, 420.

X, 87, 2-4: Hom. Il. 16, 103; Ennius Ann. frg. 15 Skutsch: Undique conveniunt, velut imber, tela tribuno. A várból kifelé vonuló hőst fegyverekkel árasztják el. GREKSA, 120.

X, 89, 1-2: Hom. Il. 2, 480-485; 12, 442-462. GREKSA, 121.

X, 89, 3-4: Verg. Aen. 9, 815.

X, 98: Verg. Aen. X, 762-765. ARANY, 421. Vö. még Hés. frg. 183.; SzV. X, 49.

X, 101, 1-3: Verg. Aen. 10, 405-409. ARANY, 421. Verg. Aen. 2, 304-305. GREKSA, 122.

Megegyezéses viadal, mely az egyik fél szószegésével ér véget: Hom. Il. 3-4. (Menelaosz és Parisz); Verg. Aen. 12. GREKSA, 130.

XI, 69, 2: Verg. Aen. 12, 901-902. CSERÉP, 27, 16. Hom. Il. 12, 459. GREKSA, 129.

XI, 76: Verg. Aen. 12, 229-231. ARANY, 423. Hom.Il. 2, 119-127. GREKSA, 131.

XI, 100, 3-4: Verg. Aen. 10, 540-541. ARANY, 421.

A hősi szerelmespárok állandó problémája a közösségi és az egyéni, hősi és szerelmi érdekek ütközése, ami leggyakrabban az otium és amor, valamint a virtus ellentétében jelentkezik. Erről ld. BORZSÁK, 1964, 210-211.

XII, 1, 1: Hor. Sat. 2, 7, 115: kíséroként követi a gond az embert. BARTAL, 1894, 639.

XII, 22, 3-4: Verg. Aen. 4, 68-73. CSERÉP, 27, 18.

XII, 23-24: Verg. Aen. 4, 1-10. CSERÉP, 27, 16.

XII, 32, 1-2: Ov. Fast. 2, 758-; 6, 805-806. VÁLI, 14.(?)

XII, 34, 2-3: Verg. Aen. 4, 68. GREKSA, 133.(nem medve, csak szarvas, nincs dictamus, csak nyíl.)

XII, 35: Verg. Aen. 4, 32. CSERÉP, 27, 16.

XII, 38: Verg. Aen. 4, 38. CSERÉP, 27, 16.

XII, 39: Verg. Aen. 4, 54-55. CSERÉP, 27, 16.

XII, 51, 1-2: Ov. Met. 4, 362-. A kígyó és a sas harca olyan mint az egymásba fonódó borostyánok. VÁLI, 37-38.

XII, 85, 4: Tasso Ger. lib. 20, 99. Vö. még SzV. X, 45.(célzás?)

XII, 89, 1-2: Verg. Aen. 4, 347. CSERÉP, 27, 19; vö. még BARTAL, 1894, 755.

XII, 89, 4: Verg. Aen. 4, 396. CSERÉP, 27, 19.

XII, 109, 2: Hom. Il. 2, 489; Lucr. 6, 480; Verg. Aen. 6, 625. MÁLLY, 1935, 294.

XIII, 10: SCHESAEUS, De capto Zygetho, 378-381: Me sociam belli, praecinctam fortibus armis / Adde tibi, dextram gladius armet, ahena / Cassis sartum (?) humeros loricaque pectus inumbret / Detur et acer equus. SIMAI, 139.

XIII, 28, 1-3: Hom. Il. ?,?; Verg. Aen. 7, 808-811. GREKSA, 139.

XIII, 45, 1-2: Verg. Aen. 11, 348. ARANY, 422.

XIII, 51: Verg. Aen. 11, 378-380. ARANY, 422.

XIII, 52, 1: Verg. Aen. 11, 392. ARANY, 422.

XIII, 53, 1-2: Verg. Aen. 11, 396-397. ARANY, 422.

XIII, 54-55: Verg. Aen. 11, 408-410. ARANY, 422.

XIII, 77, 1-2: SCHESAEUS, De capto Zygetho, ?: Fossa per inductos fere erat siccata canales / Cum molli lana repleti et bombyce currus / mille ter immensum ad foveae merguntur hiatum; Historia az Szigeth elveszéséről (Lugossy-kódex), 10. SIMAI, 138, 142. REUSNER ?,?: lanaeque vi incredibili ... exaequandis fossis. THURY, 130.

XIII, 80,4-81,1: Istvánffy, 1794, 297: Ali Kurtot állán találja egy lövedék. GREKSA, 143.

XIII, 83, 3-4: Boiss. 260-270. KISS F. 1995, 38.

A pokoli és égi erők ütközete Sziget ostrománál felidézi Silius Italicus Punicaját, ahol Saguntum ostromakor Hercules Fidest küldi a lakókhoz, Iuno ezzel szemben Tisiphone fúriát idézi meg. A csata természetesen itt is a negatív erők győzelmével ér véget, a várost beveszik. (Négyesy, 1914, 58.)

XIV, 3, 1-2: Hor. C. 4, 15, 3-4; Prop, 3, 9, 3-4; Ov. Ars am. 1, 771-; fasti 1, 4; 2, 3; 2, 863; 3, 790; 4, 18; 4, 729; Rem. 811-812; Dante Purg. 1, 1-3. BORZSÁK, 1959, 481. Vö. még SzV. IX, 1.

XIV, 73, 3: Istvánffy, 1794, 298-299: Vulcanus lángjai járták be a várat. GREKSA, 148.

XIV, 74, 3-4: Istvánffy, 1794, 299: a külső vár elfoglalása. GREKSA 148.

XIV, 75, 4: Verg. Aen. 10, 693; Tasso Ger. lib. 18, 85. Vö. még SzV. III, 111; VI, 103.

XIV, 80: Verg. Aen. 11, 633-634. ARANY, 423.

XIV, 85, 1-2: Verg. Aen. 9, 59-64. ARANY, 418.

XIV, 87, 1-2: Verg. Aen. 6, 794-795; Tasso Ger. lib. 13, 14 (ez utóbbinál csak a Garamanti szerepelnek). GREKSA, 148.

XIV, 113, 3-4: Verg. Aen. 10, 541. ARANY, 421. Vö. még SzV. XI, 100.

XV. ének: Az ének invenciója, miszerint égi seregek indulnak az ördögi erők visszaverésére, de Zrínyinek ennek ellenére meg kell halnia, rokonítható M. G. Vida Christias-ának 5. énekével, ahol az angyalok Krisztus szenvedéseit látva segítségére sietnének, de az Atya elmagyarázza üdvtörténeti tervét, melynek szerves része Krisztus halála. SZÖRÉNYI, 32.

XV, 2: Istvánffy , ; Zrínyi szónoklata hasaonló témájú. GREKSA, 151.

XV, 4-8: Istvánffy XXIII, 299, 2 c.; a szónokklat folytatása is párhuzamos (ne féljünk vitázül meghalni, vitézül éltünk, vitézül is haljunk meg, és ezzel adjunk példát az életben maradottaknak, ne essünk fogságba). GREKSA, 151.

XV, 7, 1-2: SCHESAEUS, De capto Zygetho, 445-446: Non patiar si fata sinant per Turcia castra / Me vinctum duci levis ut sim fabuli vulgi. SIMAI, 140. (A költő hatásos szójátléka - a pogány eb vezet pórázon - azonban itt sincs meg.)

XV, 10, 1: Istvánffy, 299. GREKSA, 152.

XV, 10, 1-2: Hom. Il. 16, 765; Verg. Aen. 4, 441-446. GREKSA, 35. Lucan. I, 388-391. Vö. V, 37.

XV, 14-15: Istvánffy, 299. GREKSA, 154.

XV, 18-19: allegórikus figurák felléptetése: Vida Christias, Poson., 1778, I.v., 209. SZÖRÉNYI, 33. Claud. in Ruf. 1, 52-53.

XV, 56, 1: Verg. Aen. 10, 454-455. ARANY, 421.

XV, 56, 2-4: Verg. Aen. 10, 272-275. Lucan. 1, 526-529; Sil. It. 1, 461; 8, 637; Avien. Arat. 594; Claud rapt. Pros. 1, 233. KISS F. .

XV, 60, 1: Pindaros frg. 99/a. Erasmus lefordítja latinra (Dulce bellum inexpertis) az Adagia-ban (IV, 1,1) és röpirat címéül is választja; ezután szállóigévé válik. BORZSÁK, 1964, 211.

XV, 64, 2: Verg. Aen. 2, 304-305. GREKSA, 155.

XV, 64, 3: Hom. Il. 5, 87; Verg. Aen. 2, 496-499; 10, 603-604. Vö. még SzV. X, 42; X, 64.

XV, 69, 1-2: Verg. Aen, 5, 527-528. GREKSA, 156.

XV, 73, 4: Hom. Il. odax helein udas; Verg. Aen. 10,489; 11, 418; 11, 668-669; Tasso Ger. lib. 9, 78. ARANY, 421. Ov. Met. IX, 62. VÁLI, 56. Vö. még SzV. III, 101, 4; VI, 115, 3-4.

XV, 78, 2: Verg. Aen. 12, 905. GREKSA, 156.

XV, 83, 2: Verg. Aen. 12, 108. ARANY, 423.

XV, 83-84: Ov. Met, 12, 102-104. VÁLI, 52; BORZSÁK, 1959, 481. A szarvát köszörülő bika képe: Verg. Aen. 103-106. ARANY, 423. Kevésbé valószínű az a sejtés, hogy Zrínyi élőben láthatott bikaviadalt. Ld. KLANICZAY, 1954, 29.

XV, 106: Istvánffy , . Zrínyit golyó öli meg. GREKSA, 157.

Peroratio: Ov. Met. 15, . VÁLI 68-69. LEHR, 972-975. Horatius híres carmenének hatása se zárható ki: Hor. C. III, 31. GREKSA, .

Arianna sírása:

5-6: Ov. Her, 4, 10-11. LOÓSZ, 719.

13, 2: Ov. Her. 10, 9-12. LOÓSZ, 720.

14-15: Ov. Her. 10, 13-19. LOÓSZ, 720.

16-18: Ov. Her. 10, 21-24. LOÓSZ, 721.

16, 1-2: Caussin La corte santa-jának címlapján: I fiumi sono tributari al mare sino al ultima gocciola di aqua. KOVÁCS 1987-88, 184.

19-20: Ov. Her. 10, 31-40. LOÓSZ, 721.

21: Ov. Her. 10, 25-287. LOÓSZ, 722.

27-30: Ov. Her. 10, 103-106. LOÓSZ, 723.

30-32: Ov. Her, 123-129. LOÓSZ, 723.

Orpheus keserve:

6: Ov. Her. 20, 55; Fast., 2, 763; Met. 3, 422. VÁLI, 13.

21: Ov. Am. 1, 5, 20-22. VÁLI, 11.

Una est verax: NÉMETH 535-536, KOVÁCS 1986, 536-537.

Hector abit violatus vulnere nullo: KOVÁCS 1987-88, 182.

ARANY János, Zrínyi és Tasso, = ARANY János Összes művei, X. k., szerk. KERESZTURY Dezső és ,Bp. 196 ,

BÁN Imre, ..,ItK, 1954, ..

BARTAL Antal, Találkozások klasszikus és magyar költészetben, EPhK, 18 (1894), .

BORZSÁK István, A magyar Horatius, = FALUS Róbert, Horatius, Bp., 1958.

BORZSÁK István, "Adriai tengernek Syrenaia", It, 1959, 482-485.

BORZSÁK István, Zrínyi forrásaihoz, ItK, 68 (1964), .

CSERÉP József, Zrínyiászunk Tasso és Vergil megvilágításában, Figyelő 26 (1889), 27(1889). A Figyelő 27., utolsó kötetében is folytatódik szemben a bibliográfiai kézikönyvvel!

CSONKA Ferenc, , = Klaniczay-emlékkönyv, szerk., Bp., 1992,

DERÉNYI Mária, Zrínyi és Alderán, EPhK, 1941.

GREKSA Kázmér,

KARDOS Tibor, A költő Zrínyi a XVII. század világában, = uő, Élő humanizmus, Bp., , .

KIRÁLY Erzsébet-KOVÁCS Sándor Iván, "Adriai tengernek fönforgó habjai", Bp., 1983.

KISS Farkas Gábor, Zrínyi és Boissardus, Irodalom ismeret, 1995, .

KISS Farkas Gábor, Zrínyi Lucanus-olvasata, ItK, 1998.

KLANICZAY Tibor, Zrínyi Miklós, Bp., 1964.

KOVÁCS Sándor Iván, “Mert szerencse vigsztal”, ItK, 91-92, 1987-88.

KOVÁCS Sándor Iván, A Zrínyi-epigrammák szövegközléséhez és az “ Una est...” új fordításához, ItK, 1986, 536-537.

LEHR Albert, Adalék Zrínyi "Szigeti veszedelmé"-nek forrásaihoz, EPhK, 15, 1891, 972-975.

LOÓSZ István, Arianna sírása, EPhK, 16, 1892, 719-.

MARÓT Károly, "Adriai tengernek Syrenaia Groff Zrini Miklos", ItK, 60 (1956), 475-7.

MARÓT Károly, Ovidius, a mindenki költője, MTA I. OK, 12 (1958), .

MÁLLY Ferenc, A Szigeti Veszedelem forrásaihoz, EPhK, 59 (1935), 294.

MELCZER Tibor, Barokk képalkotás a Szigeti veszedelem második énekében, = Régi magyar vers, szek. KOMLOVSZKI Tibor, Bp. , , .

NÉMETH Béla, Zrínyi Miklós epigrammájának szövegéhez és magyar fordításához, ItK, 1986, 535-536.

SIMAI Ödön, A Szigeti Veszedelem első költői feldolgozása, EPhK, 27 (1903), .

SZÉCHY Károly, Zrínyi Miklós, Bp., 1895-1898.

SZÖRÉNYI László, Panegyricus és eposz, = uő, Hunok és jezsuiták, Bp., 1993, .

THURY József, A Zrínyiász, ItK, 1895, .

TOLNAI Vilmos, Zrínyi Miklós és Petronius Arbiter, EPhK, 27 (1903), 189-90.

TOLNAI Vilmos, Adalék a Zrínyiász forrásaihoz, EPhK, 32 (1908), 646-648.

TRENCSÉNYI-WALDAFEL Imre, A török ifjú éneke a Szigeti Veszedelemben , FilK, 1968, .

VÁLI, Ludovicus T., De poeticis locis qui congruunt in operibus P. Ovidii Nasonis et Nicolai Zrínyi,Cassoviae, 1898.

VÁRADY, Emerico, La letteratura italiana e sua influenza in Ungheria, Roma, 1934.