Csokonai Vitéz Mihály
A boldogság
Most jázminos lugasban,
E nyári hûvös estvén,
Lillámal ülök együtt:
Lillám velem danolgat
És csókolódva tréfál,
Míg barna szép hajával
Zefir susogva játszik.
Itt egy üveg borocskát
A zõld gyepágyra tettem
És gyenge rózsaszállal
Száját be is csináltam,
Amott Anakreonnak
Kellõ danái vannak
Kaskámba friss eperrel.

Egy öszveséggel ily sok
Gyönyörût, becsest ki látott?
S ki boldogabb Vitéznél?

Omár Khajjám
XII. Rubái
Egy jó Verskötet a Pálmák alatt,
s Kenyér, kancsó Bor, és ha kobzodat
megzendíted itt a vadonban, - óh
Paradicsom rögtön a sivatag!
(Szabó Lõrinc fordítása)
Elbújtat véled a sûrû bokor,
velünk lesz egy könyv, egy cipó s a bor
Dalolsz s megládd ám: az Éden maga
lesz a vadon, a puszta föld, a por!
(Sziklay Andor fordítása)

A két vers hasonlósága szembetûnõ. Omar Khajjám rúbáijának motívumai rendre megje lennek Csokonai versében, a kornak megfelelõ köntösbe öltözve. A verseskötetbõl Anakreón lesz, a költõ névtelen kedvese helyére Lilla lép, a keleties vadont a szelídebb jázminos lugas váltja fel (mellesleg a vers jegyzetében Csokonai hosszasan értekezik a jázmin keleties jelle gérõl). A felszín esetlegességein keresztül mégis látszanak a két vers egyezései, Csokonai ver se minden bizonnyal Omar Khajjám rúbaíjának átdolgozása. Ennek a feltételezésnek a bizo nyításához két kérdést kell megvizsgálni: ismerhette-e Csokonai Omar Khajjám versét, és fel tételezhetõ-e egy ilyen átdolgozás?

Ismeretes Csokonai érdeklõdése a keleti költészet iránt. Mind verseibõl, mind pedig az ázsiai költészetrõl írott tanulmányából világossá válik, milyen alaposan ismerte a kortárs orienta listák írásait és a klasszikus szerzõk mûveinek fordításait. Legfontosabb forrása William Jones könyve volt (Poeseos Asiaticae Commentariorum Libri Sex cum appendice, Lipsia. 1777), de több más orientalistára is hivatkozik (Herbelot, Pocockius, Lowth).

Omár Khajjám elsõ európai megjelenésérõl a különbözõ szakkönyvek eltérõen nyilatkoz nak. A Világirodalmi lexikon (IX, 1984) állítása szerint elsõként Dombay Ferenc fordított le egyes részeket a Rubáiyátból 1804-ben megjelenõ Perzsa grammatikájára számára. Ezzel szemben a Rubáiyát legújabb fordítását (Chicago, 1996) elkészítõ Sziklay (C. Klay) Andor a kötet elõszavában Thomas Hydenak tulajdonítja az elsõ fordítást. Thomas Hyde (1636-1703) kora legelismertebb orientalistája volt és a keleti nyelvek tolmácsa az angol udvarban. Sziklay szerint Hyde fõ mûvében, egy 1700-ban megjelenõ, az õsi perzsák vallásáról szóló tanulmány ban akadnak Khajjám-fordítások. A kötet több kiadást is megért, így valószínûsíthetõ, hogy Csokonai legalább közvetetten ismerte. A másik feltételezhetõ forrásmunka szerzõje, Dombay Ferenc szintén udvari tolmács volt. Edelspacher Antal tanulmánya (NyK, XII, 1875) szerint Dombay Zágrábban dolgozott a keleti nyelvek tolmácsaként, itt írta mór-arab grammatikáját, majd Bécsben az 1804-ben megjelenõ perzsa grammatikát. Ennek a kötetnek a példatárában találhatóak a Khajjám-fordítások. Elsõ látásra kizártnak tûnik az, hogy Csokonai felhasználta volna a kötetet, hiszen az az Anakreoni dalok után jelent meg. Arról sinesenek feljegyzések, hogy Csokonai és Dombay valaha is találkoztak volna. Mégsem vethetõ el a gondolat, hogy Dombay könyve volt Csokonai forrása. Nyelvtanát Dombay Festetics György grófnak ajánlot ta, annak a Festeticsnek, aki Csokonai egyik legfõbb támogatója volt. Nem tudjuk, pontosan mikor készült a könyv, de elképzelhetõ, hogy Festetics Györgyön keresztül Csokonai még a kötet megjelenése elõtte megismerkedhetett vele.

Valószínûsíthetõ tehát, hogy Csokonai, Hyde-on vagy Dombayn keresztül, ismerte Omar Khajjámot. Felmerül a kérdés, vajon átültethette-e ily módon az perzsa verset magyarra? Cso konainál több hasonló átültetést is találhatunk. Számos németbõl fordított versben elõfordul Lilla neve, így nem túlságosan meglepõ az, hogy egy perzsából átdolgozott versben is szere pelteti kedvesét. Az Anakreoni dalokat pedig végigkíséri a keleti költészet hatása. Ebben a kö tetben szerepel a Háfiz sí~ja, a Keserédes jegyzetében pedig megemlíti, Jonesra utalva, hogy egyik hasonlatát egy török költõtõl vette. Meglepõ lehet viszont az, hogy az egyébként pontos Csokonai A boldogságnál nem utal semmilyen forrásra. Ennek valószínûleg az az oka, hogy a költõnek nem volt lehetõsége lezárni a kötet jegyzetanyagát. Csokonai levelezését megvizs gálva látható, hogy a költõ kétségbeesetten próbálja megszerezni Revitzky könyvét az arab költészetrõl, Kazinczynak és Széchényinek is panaszolja, hogy Revitzky Specimenje nélkül nem tudja befejezni a kötet arab vonatkozású jegyzeteit. A kötet nélkül a jegyzetek félkész ál lapotban maradtak, az Anakreoni dalok már csak a költõ halála után került kiadásra. Csokonai Khajjám-átdolgozása pedig - a perzsa költõ mûvének elsõ igazi mûfordítása - eredeti versként került be a köztudatba és vált a Csokonai-életmû fontos részévé.