A kormány hatpárti egyeztetést javasol a haderõ
jövõjérõl. Nem szeretné, ha „az ország
biztonsága politikai csatározások terepévé
válna.”
A Hadkötelezettséget Ellenzõk Ligája viszont azt szeretné, ha nyílt társadalmi vita folyna a kérdésrõl. A haderõreform ugyanis nemcsak az ország biztonságát, hanem gazdasági életét és a polgárok egyéni sorsát is lényegesen befolyásoló nemzeti ügy. Ezért fontos, hogy a választópolgárok abba maguk is beleszólhassanak, továbbá, hogy a társadalmi vita világossá tegye elõttük: mely pártok, mely politikusok ragaszkodnak a kényszersorozás elavult intézményéhez.
Szomorúan tapasztaljuk, hogy
- a hadkötelezettség ellen szóló érvek
nem kapnak elég nyilvánosságot, a TV-vitákban
a hadkötelezettség hívei dominálnak, a HEL-t
pedig rendszerint mellõzik;
- a politikai elit nem tükrözi a közvéleményt:
míg a lakosság többsége ellenzi, a politikai
elit többsége támogatja a hadkötelezettség
fenntartását,
- a feledés homálya borul a NATO-népszavazás
kampányában tett, a hadkötelezettség közeli
megszûnését elõrevetítõ reklámígéretekre,
- a hadkötelezettséget ellenzõ kritikus szakmai
véleményeket elhallgattatták (Szûcs Mihály
alezredes), vagy elhallgatják (Bokor Imre ezredes írásai).
A nyílt társadalmi vita elkerülésére irányuló törekvések ellentmondanak a civil kontroll követelményének. A hadkötelezettség további fenntartása pedig ellentmond az ország biztonsági érdekeinek is, hiszen a mai haditechnikának, a mai körülményeknek meg nem felelõ struktúra megõrzését szolgálja.
Budapest, 1999.10.12.
Farkas Henrik ügyvezetõ