Csapody Tamás:  KARD ÉS SZERELEM


Népszabadság, 1999. március 22.

Az idén negyedszer adták át a Balassi Bálint-emlékkardot. A XVI. századi végvári kard mintájára kovácsolt szablyát katonai tiszteletadás mellett, politikai eseménynek kijáró külsőségek közepette, a katolikus tábori püspök és dandártábornok adta át Bálint-napon a Gellért Szállóban. A „Balassi Bálint emlékét, szellemi örökségét idéző” díszkard irodalmi díjat testesít meg, és a Bálint-napi parádé díjazottja egy „arra érdemes” költő.

Balassi Bálint szellemének, szellemi örökségének egyik meghatározó része a költő katonaélete. Mint híres versében, az Egy katonaénekben a végvári vitézek általa is élt életéről írja, „Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul, / Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is vitéz próbálni indul” továbbá, hogy „Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopjákot törnek”, valamint, hogy „Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek”.

A „civilekkel” és nőkkel szembeni erőszakos viselkedése miatt kortársai által gyűlölt, pörösködő, rokonaitól erőszakkal várat foglaló végvári vitéz és kóbor lovag nemcsak parancsra, a haza és önmaga védelmében ölt, hanem kedvtelésből, mulatságból, szórakozásból is. A véres fegyveres harc életeleme volt, élvezettel ölt, ebben talált értelmet, örömöt és esztétikumot.

Nemzedékek óta iskoláinkban memoriterként szereplő idézett katonai és költői hitvallása merőben ellentétes nemcsak a keresztény és keresztyén egyházi felfogással, de a korabeli büntetőjoggal, és – ma használatos kifejezések szerint – a nemzetközi joggal és az emberi jogokkal is. A vitéz köztörvényes bűnöző és háborús bűnös is volt. Költői nagyságán mindez nem változtat ugyan, de nehéz őt elképzelni mint nemzeti hőst és humanista példaképet, mivel nemcsak hogy oly korban élt e földön, „mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra”, hanem – kor- és vitéztársaival együtt – aktívan részt vett ennek a korszellemnek a kialakulásában.

A szellemi örökség további meghatározó eleme Balassi istenes és szerelmes költészete. A „Te katonád voltam, Istenem” szavakkal a száján Esztergom falai alatt életétől búcsúzó költő volt Szerb Antal szerint a magyar irodalom legnagyobb vallásos költője Ady előtt. Az Isten katonája azért tért át a katolikus hitre, hogy az udvar jóindulatát megnyerje, és az egyház érvénytelennek mondja ki házasságát. Az Istennél személyes ellenségeire panaszkodik, és Istentől remél védelmet tőlük. „Az úrfajta megalkudni, megbékülni, nagy gőgjében mással öszszeférni nem tudása, a magyar önmagában tökéletesség, amit beszennyez minden emberi érintés, magyar méltóság, örök bánatok forrása szólal meg Balassa istenes verseiben” – mondja Szerb Antal. Szerelmes verseit a költő maga is szégyellte, kortársai a „fajtalan” versek közé sorolták, a szintén költő és katona Zrínyi Miklós könyvtárában is ebben a kategóriában tartották nyilván őket. A költő tehát gyarló emberi érdekekből lett tagja a katolikus anyaszentegyháznak, amelynek tagjaként feudális gőgös magyar úrként nagyszámú udvari és utcai – szent és profán – szerelmek dalnoka lett.
Az irodalmi díj kigondolóinak szándéka szerint a hazánkban is egyre inkább elhatalmasodó Valentin-nap szorult valamilyen ellenünnepre.

Szemükben ugyanis a Valentin-nap, a szerelem és szerelmesek ünnepe a konzumérzelmek angolszász majmolását, a „kultúrmocsok” megjelenését szimbolizálja, amolyan populáris és „túl gejl” ünneppé kezd válni. Olvasva az újságokban megjelenő Valentin-napi, önmutogató ömlengéseket, talán ki lehet mondani, hogy a szerelem napját másként, színvonalasabban is meg lehetne ünnepelni. De miért kell ehhez a Bálint-napot „balassibálintosítani”? Miért kell az erős, egészséges kifejezést jelentő latin valens szóból származó Valentin- és Bálint-névnapot katonai tartalommal felruházni? Miért kell ehhez militáns irodalmi díjat alapítani, militáns ünnepet kreálni?

Balassi Bálintnak a Valentin-napot ellensúlyozandó férfiasságát, erejét és „vitézségét” talán jobb volna végérvényesen feledni, nem pedig tábori püspökös, dandártábornokos, szablyás, miniszter asszonyos újjáélesztésén fáradozni. De ha már a Valentin-nap túl felszínesnek mutatkozik, akkor miért nem tér vissza a díjat létrehozó tisztelt grémium Szent Bálint vagy Szent Valentin katolikus vértanú – sok történész szerint azonos, de – elvi, morális vagy vallási és egyházi alapokon egyaránt védhető alakjához?

Vissza a nyitólapra