Az ÉS október 15.-i számában Kóczián Péter Vezéráldozat című riportja
részletesen beszámol a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar között
lezajlott, és Végh Ferenc vezérkari főnök menesztésével végződött hosszú
küzdelemről. A riportban szerepel egy igen érdekes mondat: “Beterjesztette
például az önkéntes hadsereg koncepcióját, ami pedig egy Végh-párti szakember
szerint is teljesen képtelen ötlet, mert annyi pénzt igényelne, amennyi
belátható időn belül nem áll az ország rendelkezésére.”
Az olvasók tehát értesülhettek arról - a tájékozottabbak számára
egyáltalán nem meglepő - tényről, hogy a volt vezérkari főnök az önkéntes
hadsereg híve. A meg nem nevezett “Végh-párti szakember” jóvoltából azonban
egy igen elterjedt/elterjesztett hiedelem is bekerült a mondatba. E szerint
a pénzhiány az akadálya az önkéntes haderőre való áttérésnek.
Neves magyar közgazdászok (Bródy András, Liska Tibor, Lengyel
László, Major Iván) már 1993-ban rámutattak arra, hogy nincs olyan közgazdasági
számítás, ami alátámasztaná a sorozott hadsereg “olcsóbb” voltáról elterjedt
nézetet. Pontos számítás nem is lehetséges, hiszen a közvetlen költségeken
kívül rengeteg burkolt honvédelmi költség terheli a társadalmat (Bródy
András: Aki ilyet nem szeret, HVG, 1997. aug. 23). Ez az elemzés éppenúgy
visszhang nélkül maradt a hadügyi illetékesek részéről, mint Bokor ezredes
közelmúltban megjelent tanulánya (Bokor Imre: Elodázhatatlan a hivatásos
hadsereg létrehozása, Kapu, 1999/3), amelynek számításai szerint éppen
az ellenkezője igaz :a hivatásos hadsereg az olcsóbb.
Ismert tény továbbá, hogy Belgium, Hollandia és Franciaország
többletköltség nélkül tért át az önkéntes haderőre.
Egyszerű, józan megfontolások is arra utalnak, hogy a kényszermunka
hatékonytalan, ezért bukott meg a rabszolgaság vagy a roboyt intézménye
is. A piacgazdaságnál nem ismerünk jelenleg hatékonyabb, gazdaságosabb
működési formát.
Ám ezen kivül még itt van egy alapvető etikai kérdés is. Helyes-e,
hogy az állam “megtakarítja” a kiskatonák bérét? Igenlő válasz esetén nehéz
lenne megmagyarázni, miért áll meg az állam félúton, hiszen ugyanilyen
pénzügyi megfontolásból megtakaríthatná más közalkalmazottak, tűzoltók,
utcaseprők, rendőrök, tanárok bérét is.
A kiskatonákon megtakarított zsold egyébként nem sok, bőven fedezné
az a többlet, amit a honvédelmi tárca jövőre kap. Ami sokkal többe kerül,
az a korszerű haditechnika. A kétféle költség összekeverése az önkéntes
haderőre való áttérés késleltetését szolgálja.
Az önkéntes haderő nem nevezhető ma képtelen ötletnek. Tudta
ezt Végh Ferenc, és tudja az a sok író, tudós, művész, köszgazdász, katonai
szakértő, politikus, aki a hadkötelezettség megszüntetését támogatja.
****
Farkas Henrik ügyvezető
Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája