A kufár

Békehírnök, 1990.09.12. (kissé rövidítve)  Képes Ifjúság 2004.03.10.

    Keifa azt hitte: sebesen fut. Pedig már csak vánszorgott,
kisebesedett lábai fáradtan botladoztak a kövek között.
Keifa azt hitte: üldözik. Pedig üldözői már rég lemaradtak. Hol van már Keifa törzshelye, a templom, hol van már Keifa városa, Jeruzsálem?
- Hová menekülsz, Keifa? - Kérdezte a semmiből előbukkanó idegen. Keifa riadtan nézett hátra, s konstatálta, hogy az idegen kérdése indokolt: üldözői már sehol sincsenek. Homogén sikon minden hely egyforma, nincs értelme a mozgásnak - gondolhatta volna Keifa, ha elég művelt, de Keifa nem volt elég művelt. Egész életében csak folyton kufárkodott, olvasásra nem maradt ideje.
Az Idegen fekete szakállat és hófehér leplet viselt. Arca tökéletes volt, szeméből jóság és nyugalom, homlokán dicsfény sugárzott - úgy, ahogy ez a sivatagi jelenéseknél szokásos volt akkoriban.
- Miért futottál, Keifa? - folytatta a kérdezést az idegen.
A pillanatnyi enyhülés, amit az üldözők eltűnése Keifa lelkében okozott, megszűnt. Keifa térdre akarta magát vetni az idegen előtt, de lábai nem engedelmeskedtek.

- Bűnös vagyok, Uram- suttogta végül. Az Idegen várakozóan nézett rá. Keifa tudta, hogy az Idegen idegen, hiszen sohasem látta a templomban.
Keifa szerette volna bevallani bűneit az idegennek. Menekülése közben százszor megfogadta, hogy nem hazudik többet vevőinek, és hogy a kufárkodást felfüggeszti - legalábbis az ölés szent szertartásának idejére. De most semmi sem jutott eszébe bűneiből, csak a bűntudat, csak
az átélt borzalmak elevenedtek meg újra. Hej, milyen jól is ment az
üzlet, amig meg nem jelent a Király a korbáccsal! Keifa emlékezett
az átkokra és a korbácsütésekre, amiket a haragra gerjedt Királytól kapott.
-Méghogy Király?!- mondta még tegnap is gúnyosan Keifa.
- Hová jutna a világ, ha ács fiából lenne a király? És lám: ma
a templom és környéke a Király intésére egy pillanat alatt pokollá változott. A csőcselék köveket dobált a kufárokra; a csőcselék
mindig szívesen dobál köveket a kufárokra, pláne. ha azok még ráadásul zsidók is. Még szerencséje, hogy elég gyorsan el tudott szaladni, üldözői csak a nyomát üthették a bottal.
Keifa ismét átélte a rémületet, az iszonytató zajt, a menekülést,
a köveket, a korbácsütéseket. De az események most visszafelé peregtek, s Keifa már várta, hogy visszaérjen a kufárok aranykorába, amit napjainkban úgy rövidítenek, hogy Kr.e.. A Király tényleg eltűnt, de Keifa kínja egyre csak erősödött. A félelmetes, fülsiketítő, szívszaggató zaj fokozódott, a velejébe hatolt. Időbe került, míg rájött: hát persze, ez az oltárhoz hurcolt állatok visítása, hörgése Sohasem hallotta ezeket a hangokat, s hogy most hallja, annak biztosan az Idegen az oka: felnyitotta az ő füleit. És hirtelen a szemei is megnyíltak: meglátta, hogy a bárd, a korbács és a kő egy és ugyanaz.
Ekkor hirtelen mintegy varázsütésre minden kín eltűnt, a csend lett, ismét csak az Idegent látta maga előtt. Keifa sebei sajogtak. Lerángatta véres, szakadt ruháját, és megmutatta sebeit az Idegennek, akinek - miként az napjainkban köztudott- szelíd szeme minden sebet begyógyít.
- Menj békével, és többé
ne vétkezzél! - mondotta az idegen, és lassan felszállt a mennybe.     Az égen bárányfelhő jelent meg, kö-rötte szivárvány.
Keifa meg akarta érinteni a távozó idegen leplét. Kinyújtott kezei tiszta, bolyhos bundába túrtak. Hiszen ez Barca, a bérány, az ő legértékesebb jószága! Napok óta hurcolta a templomba. Nem kelt el, mert túl magasra tartotta az árát. Keifa biztos volt benne, hogy előbb-utóbb valaki ilyen sokért is megveszi, mert gyönyörű példány volt: a vak is lát-hatta, hogy húsvétra való. Már egy vevő alkudott is rá, amikor éppen jött a Király.
Keifa szívét végtelen nyugalom és öröm szállta meg, amint a bárány hozzádörgölőzött. Ugrándozva indultak el – Keifa és báránya - az ösvényen, amelyről biztosan tudta, hogy az Idegen lakhelyéhez vezet.

**********************************************

Kéziratok, újságcikkek (Farkas Henrik)
Erőszakellenes Oldalak         Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája - HEL   -  

Ez az oldal a Soros Alapítvány támogatásával olvasható az Interneten.