Farkas Henrik: Alfa úr és a kardforgató szentek

Kissé rövidítve megjelent a Népszabadság 1998. december 22-I számában az Olvasó oldalán .

Mielőtt bárki rákérdezne, bevallom: nem vagyok hívő. Nem adatott meg nekem, hogy egy létező vallásban vagy egy létező könyvben felismerjem az igazat, a tiszta igazat és csak az igazat.

Nem úgy, mint Alfa úrnak. Hogy kire vagy kikre gondolok, az rövidesen kiderül. Akinek nem inge, ne vegye magára, a névhasonlóság puszta véletlen is lehet.

Alfa úr hívő keresztény, leginkább katolikus. És írástudó. Tudja, hogy azt mondja az Írás: “Ne ölj!”. Alfa úr számára az emberi élet szent, amit védeni kell.

Alfa úr korunk embere. Elavultnak tartja Szent Tamás iránymutatását, aki a lélek beköltözését az embrióba a fogantatás utáni második hónapra tette. Alfa úr a modern természettudomány egzakt megfigyeléseire támaszkodva “bizonyítja”, hogy a megtermékenyített petesejt a fogantatás pillanatától ember. Tehát a magzat ember, az abortusz szándékos emberölés, gyilkosság. És így Alfa úr nem tehet mást, mint hogy törvényért, rendőrért, alkotmánybíróért kiált, vagy esetleg ha történetesen egyben ő a bírónő, akkor elrendel: “Tiltassék be az abortusz!”

A sokat emlegetett természettudományos “bizonyíték” kapcsán szívesen megkérdezném Alfa úrtól, hogyan lehet az igazán emberi sajátságokról, a lélekről, szellemről, érzelemről, értelemről, tudatról kromoszómák számlálásával, nézegetésével dönteni. Nyilvánvaló ugyanis, hogy itt nem biológiai, hanem vallási, világnézeti, erkölcsi és jogi fogalmakról van szó.
De még fontosabbnak tartom, hogy rávilágítsak Alfa úr következetlenségére. Noha Alfa úr érdeklődése a magzatokra összpontosul, ő sem tagadhatja, hogy az emberi élet a születésnél nem ér véget. Hár akkor hová tegyük a hadsereget? A hadseregek nyilvánvaló célja az ellenséges katonák harcképtelenné tétele, beleértve szükség esetén azok megölését is. A történelmi tapasztalatok bizonyítják, hogy a hadseregek ez utóbbi tevékenységüket mindig igen eredményesen látták el, s a tudósok szorgos, önfeláldozó munkája nyomán a haditechnikai eszközök olyan tökélyre tettek szert, hogy semmi nehézséget nem jelentene adott esetben az egész emberiség többszörös elpusztítása.

Ennek ellenére Alfa úrnak nincs kifogása a hadseregek ellen. Sőt, Alfa úr nem titkolt ellenszenvvel figyeli azt az egyre erősödő és sikerrel kecsegtető törekvést, hogy legalább a hadkötelezettség kényszere szűnjék meg. Nem, Alfa úr mindeniknek szent kötelességévé tenné a haza fegyveres védelmét, az ellenség katonáinak hősies feláldozását. Hiszen a hadsereg azonkívül, hogy hont véd, “neveli” ezt az elpuhult, erkölcstelen fiatalságot. Férfiassá, nemessé.
Ne legyünk igazságtalanok: Alfa úr nem az első ebben a következetlenségben. Előtte járt a katolikus egyház kardforgató szentjeinek egész hada, és persze a protestáns hívő harcosok serege is.
Alfa úr látásmódja tehát igen egyoldalú: míg a legparányibb nőgyógyászati eszközt is meglátja amott, nem látja meg a kardot vagy a harci repülőt emitt. Sohasem hallottam például, hogy Alfa úr azt számlálgatná, mennyivel több magyar élhetne ma, ha mondjuk Szent István király kevésbé erőszakosan terjeszti a hitet.
Az ellenség gyilkolásának megengedése, sőt hősi erénnyé nemesülése nem az egyetlen következetlenség Alfa úr világnézetében. A fegyvertartás ügyében Alfa úr rendszerint igen liberális. Lehetővé tenné (valójában lehetővé is sikerült tennie), hogy a polgárok bizonyos polgári rang fölött - mondjuk polgármestertől felfelé - szabadon hozzájussanak lőfegyverekhez. Hátha a vagyon vagy a család védelme alkalmasint megkívánja valamely gonosz emberi lény kilövését.
Szemmel látható, hogy Alfa úrnak a fegyverek ellen sincs szava. Sőt talán játékfegyvert vásárol gyermekének karácsonyra. A szeretet ünnepére.

Apropó, szeretet. Nem valami orwellien kifacsart fogalomra gondolok itt, hiszen mindenféle népboldogító izmusok, sőt az inkvizitorok is el tudták magyarázni, hogy tevékenységük az eljárásba bevont emberek valódi érdekeit, testük vagy lelkük távlati üdvét szolgálja. Hanem az igazi szeretetről essék itt szó, amire az egyik legszebb példát a Mester mutatta. Egy asszony megkövezése volt éppen napirenden, mert megsértette az aktuális államvallás törvényeit. Az összesereglett írástudó gyülekezetnek Jézus ezt mondta: “Az, ki közületek nem bűnös, az vesse rá először a követ.” Az akkori írástudók javára kell írnunk: a Mester tanítását ott elfogadták. Belátták, nem jó úton járnak, s feloszlottak, ahelyett hogy a mózesi törvény útmutatása szerint köveztek volna.
Mert ha szeretet van, akkor sok minden megoldható humánusan, a vallásos világnézet keretében is. A Mester egyik kései követője például az ítéletre adott jó receptet egyszerűségében gyönyörű énekével:

“Szelíd szemed, Úr Jézus, tudom, hogy vádat is emel.
    Vétkeztem bár, ítéljen el szelíd szemed, Úr Jézus.”

Azt hiszem, Alfa úrból nemcsak a következetesség hiányzik, hanem a szeretet is. Nem szereti azon honfitársnőink százezreit, akik számára a pozitív lelet nem örömhírt, hanem a “Szülni vagy nem szülni?” dilemma kínzó gyötrelmét jelenti vagy jelentette valamikor a múltban.

BACK