Új idők, új hadak

Képes Ifjúság, 2002. December 11. Közélet

A 2002-es magyarországi választások sok területen radikális változásokat hoztak. A választási kampányban ugyan nem sok szó esett róla, mégis a honvédelem területe az a terület, ahol a két tábor szemlélete, ideológiája, stratégiája és taktikája talán a legmarkánsabban eltért egymástól. Az új kormány programjába iktatta a kötelező katonai szolgálat megszüntetését. No, nem akarják elkapkodni: 2006-ot jelölték meg végső határidőnek. Kivárják, hogy addigra majdcsak kialakul Közép-Európa első professzionális hadserege. A volt kommunista blokk országai közül Magyarország egyszer valamiben az élen jár.
 
A mai értelemben vett általános hadkötelezettség az újabb idők találmánya: először a franciák találták ki a 18. század legvégén, az Osztrák-Magyar Monarchiában pedig 1868-ban vezették be.  

Az ezt megelőző időkben sem volt túl jó a helyzet: a népek nem szívesen elégítették ki államaik hősi halott-igényét, a verbuválást gyakran erőszak kísérte; kötéllel fogták az újoncokat a szegényebb osztályokból. Mária Terézia uralkodása alatt a verbuválók kegyetlen vérengzést vittek végbe Mádéfalván a bevonulni nem akaró, szabadságukhoz ragaszkodó székelyek között.  

Ám így, utólag ezek az idők idillinek tűnhetnek a hadkötelezettség által létrehívott tömeghadseregek korának világháborúihoz képest.  

Magyarország az első világháborúban a vesztesek oldalán harcolt. Eredmény: Trianon, hősi halottak, emlékművek és emléktáblák a magyarországi falvakban, városokban. A nép pedig zsigereiben érezte, hogy a katonaság nem jó. Még ha voltak is korábban illúziók, gerjesztett harcias indulatok, a második világháborúba a nép már nem önként ment. Vitték. Szegény, falusi családomból, közvetlen környezetemből ismerek 44-es történeteket.  

S. Kálmán 48 éves fedémesi parasztember volt 1944-ben. Behívták.A frontvonal falujához közeledett. Nem bevonult, inkább kivonult az erdőbe. Éjszakára hazajárt aludni, míg egy napon a magyar tábori csendőrök (árulás folytán) felfedezték az erdőben bujkáló szökevényeket, menekülőket, és hajtóvadászatot indítottak ellenük. S. Kálmánt társaival együtt lelőtték.  

B. József noszvaji munkás volt. Fiatal házas, felesége gyermeket várt. ő bevonult. Egysége '44 karácsonyán éppen Budapesten volt. Pesti rokonai biztatták: bújjon el! Nem mert, visszament Budára egységéhez. Szakács volt, de január elején már minden kézre szükség volt a golyószóróknál. Az ellenség eltalálta, holtteste ismeretlen helyen van. Az ő esete is mutatja, hogy a tábori püspökök, akik mostanság a második világháború hősi halottainak önfeláldozó hazaszeretetéről szónokolnak, valójában kegyeletsértően hazudnak.  

F. János bevonult, és olyan szerencséje volt, hogy egysége éppen a lakóhelye közelében vonult vissza a szovjet csapatok elől. Hazament, átöltözött. A szovjet csapatok a katonakorú férfiakat összegyűjtötték, hogy "dokumentet adjanak", mondták. De nem helyben, hanem Mezőkövesden, majd Debrecenben. Onnan vonattal vitték a hadifogoly-szállítmányt. Az úton a foglyok nem kaptak vizet, az ablakokra ráfagyott jeget nyalogatták. Terjedtek a kórokozók, betegségek. A foksányi gyűjtőtáborban újabb szerencséje volt: egy környékbeli orvos, dr. Besznyák papírt adott neki, hogy gyógyíthatatlan. Nem is kellett a doktornak sokat túloznia, majdnem belehalt az ott szerzett bajaiba.  

Egyiküktől sem kérdezte meg senki: akarja-e védeni fegyverrel a hazát. Számukra a hazaszeretet egészen mást jelentett, mint az akkori hangadó uraknak.  

Ezek a történetek is eszembe jutottak, amikor '92-ben a magyar televízió Panoráma című műsorában láttam egy tudósítást a vajdasági szolgálatmegtagadókról. Egy falusi ember mondta: ez nem a mi háborúnk! Olyan hangsúllyal, mintha falumbeli lenne. És milyen gyermeki ártatlanságot tükröz ez a szívszorító mondat! Hej, ha csak abba a háborúba mennének a behívott katonák, amelyik az ő háborújuk!  

A vajdasági szolgálatmegtagadók hatalmas erkölcsi támogatást adtak a fellendülőben levő magyarországi hadkötelezettség-ellenes mozgalomnak. Hiszen példájukra lehetett hivatkozni a kardcsörtető, sorozáspárti érvekkel szemben. Felejthetetlen számomra az az este, amit az oromhegyesi Zitzer Szellemi Köztársaságban töltöttem Balla Lajos-Laci társaságában. És a másik vajdasági utunk is, amikor az Alba Kör aktivistáival a határon a jugoszláv határőrök egy órára leállítottak bennünket, én pedig elkezdtem nekik a béke ügye mellett agitálni. Nem volt ez bátorság, inkább mentegetőzésként mondtam az érveket. Magam is csodálkoztam, hogy a háborúba ájult Szerbiában (legalábbis annak vajdasági részén) milyen joviális, békés hangulat uralkodott.  

Magyarországon a parlamenti pártok közül először a Szabad Demokraták Szövetsége szorgalmazta az önkéntes haderőre való áttérést. 1999 decemberében agyhártyagyulladás-járvány indult el a szabadszállási és kalocsai laktanyákból. Az SZDSZ népi kezdeményezést indított: aláírásokat gyűjtött a kényszersorozás eltörléséért. Ám ezt a kezdeményezést a parlamenti többség leszavazta. Érdekes volt a szavazás: az MSZP-s képviselők többsége már erre a javaslatra is igent mondott, a FIDESZ képviselőinek többsége pedig tartózkodott. A MIÉP, a kisgazdák és az MDF nem szavazata döntött.  

Most is az SZDSZ jár elöl a parlamenti pártok közül: azt javasolják, hogy már 2005-ben se hívjanak be sorkatonákat a seregbe. A Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája viszont ezzel sincs megelégedve: azt szeretné, ha haladéktalanul megszüntetnék a kényszersorozást. Ez a törekvés találkozik a fiatalok vágyaival: a magyarországi fiatalok között szinte senki sincs, aki szeretne sorkatonának bevonulni. Ez az elképzelés ugyanakkor összecseng a NATO és a katonai szakemberek igényeivel is. A ma elképzelhető biztonságpolitikai kihívásokban már nincs szükség ágyútöltelékekre, motiválatlan, képzetlen, gyengén felszerelt sorkatonákra.  

Érdekes megfigyelni, hogy a sorozáspárti érvek mennyire nemzetköziek és mennyire elterjedtek. A hadügyekben ugyan egyébként tájékozatlan, de pártelkötelezett betelefonáló háziasszony ugyanazokat az érveket sorolja, mint a tekintélyes német katonai szakértők: az önkéntes hadsereg drágább, puccsra hajlamosabb és felhasználható a nép ellen, a honvédelem minden polgár kötelessége stb.  

A német szakértők különböző német alapítványok segítségével Magyarországon is terjesztették a sorkatonaság melletti érveket. Egy ilyen szakmai fórumon azt találtam mondani, hogy a sorkatonaság az állami rabszolgaság maradványa. A német szakértők megütköztek: az ilyen megfogalmazás lehetetlenné teszi a korrekt, kulturált vitát - mondták. Pedig a sorkatonaság tényleg hasonlít a rabszolgasághoz vagy a feudális robothoz: ingyenmunkára kényszerítik a hadkötelest, előírják számára, hogyan öltözködjön, hogyan köszönjön, szinte minden percét beosztják, még alkalmasint életének felajánlását is megköveteli tőle a katonai eskü. És ezt a bánásmódot nem büntetésként, hanem "alanyi jogon" kapja. A nemzetközi Hadkötelezettség - ellenes Hálózat (Anti-Conscription Network - ACN) jelmondata éppen ezért: "A hadkötelezettség a ma rabszolgasága".  

Az euroatlanti államokban a sorkatonaság mindenütt visszaszorulóban, eltűnőben van. Elsősorban nem emberi jogi szempontok, hanem katonai-szakmai szempontok miatt. De talán előbb-utóbb felébrednek a nagy befolyású emberi jogi szervezetek is, hiszen a sorkatonaság az emberi jogok durva és tömeges megsértését jelenti.  

Remélhető, hogy a magyar példát Közép-Európában más államok is követni fogják. A sorkatonaság a nacionalizmusok egyik lehetséges táptalaja, ezért megszüntetése Közép-Európa biztonságát is fokozná.  

Farkas Henrik
a Hadkötelezettséget Ellenzők Ligájának ügyvezetője
*********************************************************************************
Erőszakellenes Oldalak
Hadkötelezettséget Ellenzők Ligája - HEL   -    Sajtószemle
Erőszakellenes Fórum - EEF
Hírek           Erőszakellenes linkek, címek
          Kéziratok, újságcikkek (Farkas Henrik)

  Ez az oldal a Soros Alapítvány támogatásával olvasható az Interneten.