Haderõreform csatazajjal

Magyar Hírlap, 2000.03.03

    Kézenfekvõ lenne, ha az embernek a hadseregrõl, hadügyekrõl a viszály, az élet-halál küzdelem, háború, a borzalmak jutnának eszébe. Ám figyeljük csak meg, milyen béke, barátság, harmónia jellemzi a hadügyminiszterek, magas rangú katonai vezetõk tárgyalásait, még szomszédos országok, potenciális ellenségek között is. Igencsak irigykedhetnek hadügyes kollégáikra a kereskedelmi, gazdasági, vízügyi tárgyalásokat folytató politikusok.
    Ez a derûs, baráti hangulat egy országon belül is jellemzõ a hadügyre. Az idilli csendéletet csak néha szakítják meg rövid idõkre apróbb közbeszerzési viták, olajügyek, fegyverexport-botrányok.
    A hadügy szférája eltér a civil szférától, a hadügyi logika eltér a civil logikától. A hadügyet vezérlõ eszmék, érvek rejtélyesek, különösek. Azt gyanítom, hogy ezeket exkluzív németországi, floridai vagy kaszópusztai szellemi mûhelyekben fundálják ki.
    A magyar hadügyi berkek békéje azonban már a múlté. Ehelyett most politikai csatározás ricsajától hangos Mars isten holdudvara. Aláírásokat gyûjtenek a pesti aluljárókban: az SZDSZ a pórnép segítségével akarja végleg kiiktatni a sorozott tömeghadsereg dicstelen intézményét.
    Az SZDSZ már régen gyanús lehetett a hadügyiseknek. A párt arculatát meghatározó értelmiségi réteg évek óta nyíltan követeli a hadkötelezettség megszüntetését. Konrád György már 1993-ban megírta, hogy a belbiztonság teljesen hasonló a külbiztonsághoz, mégsem jutna senkinek eszébe sorozott rendõröket alkalmazni. Ez a logika jellegzetesen civil logika, ami a hadügyesek számára fülsértõ istenkáromlás.
    Mindezek dacára az SZDSZ 1998 nyaráig konstruktívan részt vállalt a hadügyi berkek békéjének fenntartásában, a távoli jövõbe helyezve az önkéntes hadseregre való áttérés idejét.
    Ám eljött 1998 nyara, amikor az SZDSZ-ben kitört a civil kontroll. A civil logika talaján fogant érvekkel új, rövid határidõt tûztek ki: 2002-t. A különbség csak látszatra csekély a 3-4 év és a most már mások által is reflexszerûen ismételgetett 8-10-12 év között. Az elõbbi dátum egy választási ciklushoz kötött, számonkérhetõ, az utóbbi pedig már elsõ látásra sem vall igazán komoly szándékra. Az SZDSZ rövid határidejére válaszul a hadügyi mûhelyek már elõ is álltak a “nemzetközi tapasztalattal”, mondván, hogy a döntéstõl sok-sok év szokott eltelni a tényleges átállásig. Civil tudásom szerint viszont például Franciaroszágban Chirac elnök 1996-ban jelentette be a döntést, és a múlt évben már egyetlen sorkatonát sem hívtak be újoncnak.
    A reális áttérési idõ azonban csak egy kérdés a sok közül. Vannak itt fontosabb szempontok is. Az ellenérdekû politikusok és a sajtó tekintélyes része is nem gyõzi figyelmeztetni a polgárokat: az SZDSZ politikai tõkét akar kovácsolni a kérdésbõl. Mintha a többpárti demokráciákban a pártoknak nem éppen az lenne a dolguk, jól felfogott érdekük, hogy a választók vágyait fürkésszék, kutassák, s ígéreteikkel igyekezzenek a kedvükben járni. Miért baj az, ha egy párt végre felismeri a lakosság felének, sõt most már több mint felének óhaját, és felvállalja ennek politikai képviseletét? Azt válaszolhatnák a fanyalgók, hogy hát persze, persze, de azért az agyhártyagyulladás-járvány körüli hangulatot kihasználni mégse szép. A finom ízlésû hadügyminiszter erre egyenesen azt mondta, hogy “gusztustalan”. Holott a civil ízlés szerint a gusztustalan jelzõ inkább a laktanyai körülményekre indokolt. Semmiképpen sem arra a politikai aktivitásra, amelynek célja a sorkatonaság és ezzel együtt a sorkatonákat veszélyeztetõ tényezõk végleges kiiktatása.
    Az SZDSZ-beli civil kontroll elérte, hogy a problémákról most már az utcákon és tereken is beszélnek. Pedig éppen ettõl óvta a kormány az országot. Amikor a múlt év végén a NATO-korholások következtében elodázhatatlan lett a haderõreform, fel is ajánlotta a hatpárti egyeztetést. Ám a renitens SZDSZ miatt ez sem segített, nemcsak a haderõreform, de az errõl folyó nyílt politikai vita (hivatalos szóhasznállattal: politikai csatározás) is megkerülhetetlenné vált. Ha ez így folytatódik, még vége szakad a hadügyi berkekben megszokott kényelmes életnek! Egy tanácskozáson úgy hallottam, hogy a magyar tisztek testméretei lényegesen eltérnek az USA-standardtól, derékbõségben felfelé, mellbõségben lefelé.
    A méltányosság megkívánja, hogy megemlítsem: még két parlamenti pártban mûködik a civil kontroll, nevezetesen a MIÉP-ben és az FKGP-ben. E pártok honvédelmi politikáját igazi civilek irányítják. A MIÉP-nek azonban az ország honvédelmi politikájában nem sok szerepe van, és talán ez nem is olyan nagy baj. Annál több szerep jutott az FKGP-nek, amely kezében tartja a Honvédelmi Minisztériumot és ugyanebbõl a pártból kerül ki az országgyûlés Honvédelmi Bizottságának elnöke is, aki egyben a pártbeli fõnöke a miniszternek, s így a civil kontroll várakozáson felüli. Úgy kirúgták például a vezérkari fõnököt, hogy szinte meg sem tudott nyikkanni.
    A honvédelmi ügyekben kardinális szerepet játszó kisgazda civil gondolkodás tipikus példája Lányi Zsolt okfejtése. Szerinte azért van szükség a sorkatonaságra, mert a vidéki emberek, különösképpen pedig a falusi lányok szemében a katonaviseltség óriási érték. Úgy látszik, én más vidéken vagyok otthonos, minthogy ilyen tapasztalatom nincs. Valószínûleg Lányi Zsoltnak sincs közvetlen tapasztalata, inkább csak az elsõ világháború elõtti évekre jellemzõ nacionalista-militarista idõk emlékképeit hallhatta a régi öregektõl. Ezt támasztja alá, hogy õ 1950 körül volt katona 3 évig, büszke is erre, márpedig az akkori Magyar Néphadseregrõl nemigen akarhatja azt a benyomást kelteni, hogy az a hazaszeretet iskolája lett volna.
    Hazánk Mátyás király utáni történelmében a hazaszeretet és a katonaság ritkán voltak köszönõ viszonyban egymással. Nemrégiben emlékeztek meg a Budapest ostrománál 1945-ben elesett katonákról. A szónokok hangsúlyozták: az elesett katonák hazájukat szolgálták, áldozatuk hazaszeretetbõl fakadt. A falumbeli Bordás József esetét közelrõl ismerem. Õ 26 évesen ifjú házas volt. Dehogy akart õ katona lenni, egészen más tervei voltak. Karácsonykor pesti rokonai felajánlották, hogy elbújtatják, várja meg náluk a front átvonulását. Õ mégis elment Budára, ott esett el januárban. Nem hazaszeretetbõl, hanem kényszerbõl, félelembõl. Az õ és sokezer társa emlékére kérem a hõsi emlékmûveknél szónokolókat: ne hazudjanak! Nem hazugságot, hanem tiszteletet és kegyeletet érdemelnek hazájuktól haló poraikban, ha már életben maradni nem hagyták õket.
    A hadügy és a kisgazda civil kontroll jól megférnek egymással. A kisgazda eszmékkel, érvekkel az a bajom, hogy bulgakovi szóhasználattal “másodlagos frisseségûek”. Most egy újabb, hasonlóan friss szakmai erõsítést kapott a sorozók tábora: Király Bélát kinevezték haderõreform-tanácsadónak. Nem akarok most azon elmélkedni, hogy Király Béla hadügyi tapasztalatai milyen korokból, hányféle hadseregbõl erednek, és hogy ezek a történelmi tapasztalatok mennyiben hasznosíthatók itt és most. Ehelyett inkább a Napi Magyarország interjújának egy másik részét emelném ki. Ebben Király Béla azt állítja, hogy az SZDSZ az önkéntes katonaságot akarja rákényszeríteni a nemzetre - népszavazással. (Napi Magyarország, 2000. január 22.) Az önkéntesség, a népszavazás és a kényszerítés ilyetén összekapcsolása frappáns alkalmazása a dialektikus hadügyi logikának.
    A parlament két legerõsebb pártjában jelenleg nem eléggé érvényesül a civil kontroll. Pedig a FIDESZ-tõl korábban nem voltak idegenek a civil gondolatok. A II. kongresszusukon elfogadott program szerint: “Meg kell szüntetni a kötelezõ sorozás rendszerét a katonailag semleges Magyarországon.“ 1993-ban a FIDESZ követelésére maradt ki a hadsereg funkciói közül a nevelés. A Szabad Demokrata Hírlap januári rendkívüli kiadása Kövér László 1990-ben nyilvánosságot kapott katonaélményeibõl csemegéz: “A bunkók még bunkóbbak lesznek, a másik fölött uralkodni vágyók megtalálják a maguk terepét. ... A kisszerûség, az aljasság, hogy azok érvényesülnek, akik gerinctelenek vagy teljesen gátlástalanok ... Az az érzés alakult ki bennem, hogy Kalocsa - ott voltam - egy mini Auschwitz. Csak mennyiségi különbség van köztük, a logikai elv ugyanaz: az embereket megtörni, péppé gyúrni, aztán egyformán kis agyagfigurákat csinálni belõlük.”
    Változnak az idõk és az eszmék. A FIDESZ vezette kormány mai elképzeléseit Király Béla interpretálja: “A sorozott hadseregben alakulhat ki igazán a barátság, az együttélés ... A katonaság jó szellemisége alkalmas arra, hogy ezt az országot nemzetté kovácsolja. Tehát a katonaság mint nevelõintézet nélkülözhetetlen egy demokrácia felé haladó országban.”
    A politikai csatározás megnyugtatóan és gyorsan lezárulna, ha a FIDESZ-ben ismét uralomra jutna a civil kontroll. Bízom benne, hogy ennek is eljön majd az ideje. Ha korábban nem, hát akkor a következõ választások után.


Farkas Henrik ügyvezetõ
Hadkötelezettséget Ellenzõk Ligája

BACK