EKLEKTIKA KLUB

Hámory Gabriella: 70 éve épült a budai Postapalota

A Magyar Királyi Posta az előző évszázadokban is nagy súlyt helyezett megfelelő, szép kivitelű és biztonságot sugárzó létesítmények építésére. Az I. világháború nagy veszteségeket okozott, a Trianon után elcsatolt területekkel elveszett a Posta sok korszerű épülete is. Régóta igény volt egy megfelelő igazgatósági épületre, s a hírközlés fejlődése is indokolta, hogy új távbeszélő központ létesüljön Budán. A háború utáni gazdasági helyzet ugyan katasztrófális volt, dúlt a munkanélküliség, a pénz rohamos elértéktelenedése - ugye milyen ismerős a 70 évvel ezelőtti helyzet? Ma divatos kifejezéssel élve afféle (előre menekülés) volt, hogy elindították a Postapalota létrehozását. A nagy tekintélyű építész professzor, Hauszmann Alajos nyilvános tervpályázatot javasolt, főkép azért, hogy a nagy munkával, állás nélküli építészeket foglalkoztasson. Pályáztak is 147-en, végül a megbízást Sándy Gyula műépítész, műegyetemi tanár kapta meg. A kivitelezés során is igyekeztek - a munkanélküliséget enyhítendő - minél több hazai vállalatot, munkaerőt bevonni. A fő jelszó a takarékosság volt, hiszen külföldi kölcsönből kaptak hitelt az építkezésre és minden felesleges pazarlást kerülni kellett.

Ennek köszönhető, hogy az épület nem túldíszített, hangsúlyozottan egyszerű és részleteiben is elkerülte az akkor divatos historizáló, magyaroskodó megoldásokat. Mindössze két képzőművészeti díszítést kapott: az országcímert angyallal ábrázoló mozaikot Nádler Róbert műegyetemi tanár készítette, a Várfok utcai épületsarok szobrászati kiképzésére pedig Bory Jenő (Földgömb) című alkotása szolgált. Sajnos, mindkettő megsemmisült a II. világháború folyamán, amikor a postaépületet óriási károk érték. A távbeszélő központ szinte teljesen elpusztult, használhatatlanná váltak a többi épületrészek is. A kár nagyságát jelzi, hogy 400 fuvarnyi törmeléket szállítottak a Vérmező feltöltésére. A helyreállítás szakaszosan folyt, s hála a postai dolgozók, műszakiak felelősségérzettel végzett munkájának, 1947 közepén már az egész vezérigazgatóság megkezdhette itteni működését. Az épület azóta is szolgálja a közönséget, néhány éve felújították. Bár mi, budaiak sokszor szűknek érezzük a helyet, néha türelmetlenül állunk sorba, de - főként, ha eredménnyel elvégeztük postai dolgunkat - elégedetten, némi büszkeséggel tekintünk a szép épületre, amely a város jellegzetes, egyedi és érdekes alkotása.

(Az információkért köszönet illeti Kovács Gergelynét, aki a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány ügyvezető igazgatója.)

[Főoldal] [Tartalomjegyzék]